Oldal 155 [155]
OCR
AZ ÖNIDÉZÉS a mondás egy, a beszélő korábbi megnyilatkozásának összegzését teszi elérhetővé, amely a mondás hozzáférhetővé tétele során a mondom-on kivül a még egyszer alkalmazásával dolgozódik ki. Ebben az esetben a mondás nem az aktuális, hanem annak múltbeli én-jének szavait is visszaadja, mely az idézés nyelvi tevékenységeként értelmezhető. A (22d-e)-ben azon, a narratív szövegekre jellemzővé váló esetet lehet látni, amelyben az aktuális megnyilatkozó szintén a saját, jelenben levő én -jétől eltérő "én-jét mozgásba hozva a saját szavait elbeszéli, mindezzel az újrakonstruálást megvalósítva, az idézés, illetve az önidézés tipikus példáját megteremtve. A két példa viszont arra mutat rá, hogy az elbeszélő a múltbeli szavainak felidézését praesens historicum-ként és múlt idejű eseményként is megjelenítheti. Mint arról Az idézés mint újrakonstruálás fejezetben szó volt, egy már nyelvileg megkonstruált megnyilatkozás idézésként történő hozzáférhetővé tétele alapvetően azt jelenti, hogy egy a múltban már megvalósult megnyilatkozás válik hozzáférhetővé. Azzal, hogy az aktuális megnyilatkozó például a (22d)-ben a saját szavait jelen idejű jelenetként konstruálja meg, az eredeti diskurzustérbe helyezheti vissza a szöveg befogadóját, a diskurzus lezajlásának folyamatát előtérbe helyezve."7 Végezetül a (22f)-ben az aktuális megnyilatkozó a saját szavait az újrafogalmazás, újraemlítés lehetőségét kihasználva konstruálja meg, szintén az önidézés nyelvi műveletét felhasználva. A perspektivizáció, ? tehát az, hogy a tudatosság szubjektuma az aktuális megnyilatkozóról valaki másra helyeződik át, a (22c-f)-ben végbemegy: a beszélő a saját, múltbeli én-jének megnyilatkozását teszi hozzáférhetővé. Ezen hozzáférhetővé tétel a múlt idejű igealak által közvetlenül (22d-e), a jelen idejű igealak esetében pedig a mellette megjelenő, egy múltbeli megnyilatkozást (is) működésbe hozó nyelvi elem által valósul meg (a (220)-ben ez a nyelvi elem a még egyszer). A mondtam-mal és mondom-mal hozzáférhetővé tett önidézés fentebb öszszegzett es (22c-f)-vel szemleltetett esetei tehät a konstruäläs sorän érvényesülő perspektivizáció miatt tekinthetők idézésnek. Ezen eseteket megvalósító konstrukciók között viszont aszerint szükséges különbséget tenni, hogy az önidézés során mennyire és miképp válik jelöltté a perspektivizáció ténye. #7 Lásd bővebben Az idéző rész megalkotása fejezetet. #8 Läsd Sanders-Spooren: Perspective, subjectivity, 1997, 86-95; läsd bővebben A kognitív nyelvészet áttekintése fejezetet. e 153 +
