Oldal 154 [154]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
(22f) A múlt év áprilisában azt mondtam erről a helyzetről: gazembereknek nevezhet¬
nénk magunkat, ha nem kötöttük volna meg ezt a koalíciót."
A (22a) és a (22b-e) példák között az első különbség az, hogy amig a (22a)-ban
az aktuális megnyilatkozó korábbi, írott nyelvi tevékenységét teszi hozzáférhe¬
tővé az önidézés jelenségét megteremtve, addig a (22b-f) példákban beszélt
nyelvi tevékenységre történő reflexió valósul meg, nem minden esetben az ön¬
idézés jelenségét megvalósítva, illetve az önidézés különböző nyelvi lehetőségét
reprezentálva.
A (22a)-ban az önidézés az eddigi fejezetekben is kifejtett módon megy végbe
azzal a különbséggel, hogy itt az idézett részben nem egy másik személyhez
köthető megnyilatkozás idézése, hanem az aktuális megnyilatkozó jelenbeli én¬
jétől eltérő, múltbeli én-je lép működésbe.
A (22b-f) példákban viszont az aktuális megnyilatkozó a saját szavaira ref¬
lektál. A (22b) példa arra mutat rá, hogy ez nem minden esetben valósítja meg
az önidézést, a (22c-f) példák pedig arra, hogy az írott nyelvi tevékenység ön¬
idézésétől eltérő módon valósulhat meg a beszélt nyelvi diskurzusok önidézése.
A (22b) ugyanis azt szemlélteti, hogy az aktuális beszélő élhet azzal a lehetőség¬
gel, hogy a saját nyelvi tevékenységét metareflexió tárgyává tegye úgy, hogy azzal
nem az idézés nyelvi tevékenységét valósítja meg. Ekkor a megnyilatkozása előtt
— a szavainak érvényt szerezve, azt előtérbe állítva — reflektál arra, hogy a mon¬
dás nyelvi tevékenységével fog élni. Ugyanakkor élhet azzal a lehetőséggel is,
hogy -— mint az a (22c-f)-ben látható — a már kimondott szavainak újrakonst¬
ruálását hajtja végre, az aktuális én-jétől eltérő én-jének beszédtevékenységét
teszi reflexió tárgyává az idézés nyelvi lehetőségét fel-, illetve kihasználva. Utób¬
bi esetekben az, amit mond, az arra történő reflexió során, azon keresztül válik
elérhetővé, az idézés tényét is megteremtve.
A (22b-f) példákban a beszélő saját nyelvi tevékenységéhez való reflexív vi¬
szonyulását a mond első személyű közlésigének jelen idejű (mondom) és múlt
idejű (mondtam) alakja jeleníti meg. Az ige a beszélőhöz lehorgonyozva, elemi
jelenetként megkonstruálva teszi hozzáférhetővé azt akommunikatív cselekvést,
amelyet az aktuális beszélő végre kíván hajtani, és ami egy másik jelenetben
kifejtette välik.*?‘
A (22b)-ben a mondäs aktusänak kidolgozäsa (azt mondom), illetve maga a
mondäs ugyanazon szemelyhez, az aktuälis beszelöhöz köthetö, az aktuälis
megnyilatkozásra történő metareflexió esetét eredményezve. A (22c)-ben viszont
#5 #233644151
136 Lásd bővebben Az idéző igék.
e 152"