Page 384 [384]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA nélva — suspense-nek nevezhetjük.%61 E fogalmak ugyanannak a jelenségnek — nevezzük összefoglalóan teatralitásnak — a két oldalát jelölik. Egyrészt a kitartott tétlenség a színpadi cselekvések szempontjából afféle számító, színpadias gesztus, amellyel Jézus blokkolja az események, akciók és reakciók túl gyors kibontakozását: végül is, mint jeleztem, időhúzásra játszik, és tudjuk, hogy a templom közönsége végig bizonytalanságban is marad céljait illetően. Másrészt, Jézus tartózkodó viselkedése a nézőben is bizonyos feszült várakozást kelt, ami a hitchcocki effektusra emlékeztet: minthogy nyitottként érzékeli, noha a jelenlévőknél többet lát és tud, ő is intenzívebben vonódik be a szituációba. Látja például, hogy a szálfatermetű, magabiztos Jézus milyen szuverén módon kontrollálja a jelenetet. Magassága, középponti helyzete és az integráló építészeti keret egyaránt a leonardói Utolsó vacsora Jézusának drámai szerepére emlékeztet, akit szintén a többiek előtt rejtve maradó többlettudása (, Bizony mondom néktek, egy közületek még ma elárul engem...") tesz az események irányítójává. Hisz itt is ő maga , rendezi" meg a jelenetet: megállítja az időt, mert egyedül ő tudja, hogy mi a következő lépés, és mire futtatja ki végül az eseményeket. Azt viszont, hogy Jézus tétlenségében is irányítja, illetve hogy merre tereli azokat, a történetbe beavatott nézőnek kell fölismernie. A suspense-dramaturgia őt segíti abban, hogy a , lejátszás" révén fölismerje mind a Jézust fenyegető kelepcét, mind a kiutat belőle. Hogy Rembrandt milyen pontosan értette a drámai konfliktus természetét, illetve a türelmetlenség/kivárás feszültségére alapozó szituáció lélektanát, arra a londoni kompozíciót előkészítő müncheni rajz [2.171] saját kezű széljegyzete szolgáltat expressis verbis bizonyítékot: , 200 jachtig om Christus in sijn antwoordt te verschalken, kon de schrifi(geleerde) antw(oordt) niet afwachten” |a. m. „annyira szeretnék Jézust a válaszával tőrbe csalni, hogy nem tudjäk kivärni, amig välaszol”]?%. A londoni kompoziciön Jézus jelenlétének látszólagos intranzivitását aligha tekinthetjük a helyzettől való diszszociálódás jelének, mintha izt és most nem is volna igazán , jelen" a drámai helyzetben — ellenkezőleg: hallgatása és tétlensége nagyon is jelen idejű, célirányos cselekvés, noha műveltető és anticipatív természetű. Blokkolja a dialógust: nem engedi eszkalálódni akció és reakció tárgykapcsolati dialektikáját. Patikamérlegen adagolt teatralizálásról van tehát szó, néma szerepjátékról, mégpedig kettős értelemben: intradiegetikusan, amennyiben az időhúzás a farizeusok lelkiismeretének felpiszkálását és a kényszeres ,Per"-szituáció felbontását célozza, ugyanakkor metadiegetikusan is, amennyiben az 961 BORDWELL 1996, 65. 962 Rembrandt: Krisztus és a házasságtörő asszony, három színnel biszterezett tollrajz (Ben. 1047, 1659-60, 70 x 202 mm), München, Graphische Sammlung (2.171]. A szinezés valöszinüleg utölagos, vö. Kar. MUNCHEN-AMSTERDAM 2002, no. 64, 236-238. A holland szöveg „200 jachtig om Christus in sijn antwoordt te verschalcken, kon de schrift(geleerde) antw(oordt) niet afwachten” egy hozzätoldott papirszegélyen olvashaté. Ld. SLIVE 1965, vol. 2., no. 442; Szerintem Julius S. Held félreérti a mondatot, amikor úgy értelmezi, mintha Rembrandt Jézusa tétovázna az írástudóknak adandó válasszal — ennek nem is volna túl sok értelme, Id. HELD 1973, 118. Vö. ALPERS 1988, 44., ALPERS 2000, 290., illetve Corpus V. 2011, 241. 382
