Page 384 [384]
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA
nélva — suspense-nek nevezhetjük.%61 E fogalmak ugyanannak a jelenségnek — nevez¬
zük összefoglalóan teatralitásnak — a két oldalát jelölik. Egyrészt a kitartott tétlenség
a színpadi cselekvések szempontjából afféle számító, színpadias gesztus, amellyel Jézus
blokkolja az események, akciók és reakciók túl gyors kibontakozását: végül is, mint
jeleztem, időhúzásra játszik, és tudjuk, hogy a templom közönsége végig bizonyta¬
lanságban is marad céljait illetően. Másrészt, Jézus tartózkodó viselkedése a nézőben
is bizonyos feszült várakozást kelt, ami a hitchcocki effektusra emlékeztet: minthogy
nyitottként érzékeli, noha a jelenlévőknél többet lát és tud, ő is intenzívebben vonódik
be a szituációba. Látja például, hogy a szálfatermetű, magabiztos Jézus milyen szuverén
módon kontrollálja a jelenetet. Magassága, középponti helyzete és az integráló építé¬
szeti keret egyaránt a leonardói Utolsó vacsora Jézusának drámai szerepére emlékeztet,
akit szintén a többiek előtt rejtve maradó többlettudása (, Bizony mondom néktek, egy
közületek még ma elárul engem...") tesz az események irányítójává. Hisz itt is ő maga
, rendezi" meg a jelenetet: megállítja az időt, mert egyedül ő tudja, hogy mi a következő
lépés, és mire futtatja ki végül az eseményeket. Azt viszont, hogy Jézus tétlenségében is
irányítja, illetve hogy merre tereli azokat, a történetbe beavatott nézőnek kell fölismer¬
nie. A suspense-dramaturgia őt segíti abban, hogy a , lejátszás" révén fölismerje mind a
Jézust fenyegető kelepcét, mind a kiutat belőle.
Hogy Rembrandt milyen pontosan értette a drámai konfliktus természetét, illetve
a türelmetlenség/kivárás feszültségére alapozó szituáció lélektanát, arra a londoni kom¬
pozíciót előkészítő müncheni rajz [2.171] saját kezű széljegyzete szolgáltat expressis
verbis bizonyítékot: , 200 jachtig om Christus in sijn antwoordt te verschalken, kon de
schrifi(geleerde) antw(oordt) niet afwachten” |a. m. „annyira szeretnék Jézust a válaszá¬
val tőrbe csalni, hogy nem tudjäk kivärni, amig välaszol”]?%. A londoni kompoziciön
Jézus jelenlétének látszólagos intranzivitását aligha tekinthetjük a helyzettől való disz¬
szociálódás jelének, mintha izt és most nem is volna igazán , jelen" a drámai helyzetben
— ellenkezőleg: hallgatása és tétlensége nagyon is jelen idejű, célirányos cselekvés, noha
műveltető és anticipatív természetű. Blokkolja a dialógust: nem engedi eszkalálódni
akció és reakció tárgykapcsolati dialektikáját. Patikamérlegen adagolt teatralizálásról
van tehát szó, néma szerepjátékról, mégpedig kettős értelemben: intradiegetikusan,
amennyiben az időhúzás a farizeusok lelkiismeretének felpiszkálását és a kényszeres
,Per"-szituáció felbontását célozza, ugyanakkor metadiegetikusan is, amennyiben az
961 BORDWELL 1996, 65.
962 Rembrandt: Krisztus és a házasságtörő asszony, három színnel biszterezett tollrajz (Ben. 1047, 1659-60,
70 x 202 mm), München, Graphische Sammlung (2.171]. A szinezés valöszinüleg utölagos, vö. Kar. MUN¬
CHEN-AMSTERDAM 2002, no. 64, 236-238. A holland szöveg „200 jachtig om Christus in sijn antwoordt te ver¬
schalcken, kon de schrift(geleerde) antw(oordt) niet afwachten” egy hozzätoldott papirszegélyen olvashaté. Ld. SLIVE
1965, vol. 2., no. 442; Szerintem Julius S. Held félreérti a mondatot, amikor úgy értelmezi, mintha Rembrandt
Jézusa tétovázna az írástudóknak adandó válasszal — ennek nem is volna túl sok értelme, Id. HELD 1973, 118. Vö.
ALPERS 1988, 44., ALPERS 2000, 290., illetve Corpus V. 2011, 241.
382