Page 142 [142]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA — mintegy kéz a kézben az alkotóval — rávezesse a laikusokat a vizsgált művek adekvát, ertsd: „intenziv és reflektalé szemléletére”244; rámutasson a képek ama szemléletes, de rejtőzködő — nyelvileg nehezen tudatosuló — szervezettségére, ami pótolhatatlanná teszi öket.2% , Miért komponálta képét a festő éppen így, és nem másként?" — hangzik Imdahl tipikus kérdése, akinek műleírásaiban az alkotói és befogadói szempontok olyannyira egymás komplementereiként jelennek meg, hogy kategoriális szétválasztásuknak nincs is értelme2#6, Ezért elemzéseit a szemlélés jellegzetesen kísérletező és némiképp didaktikus módszeressége alapozza meg. Hogy egy-egy kompozíció vizuális , logikáját" föltárhassa, rendszeresen alkalmaz rárajzolásokat, illetve a képek szerkezeti összefüggéseit vagy a szemleles mozgäsiränyait nyomatekositö sematikus vizualizäciökat??’. Olykor a figuräknak a kepsikon valö kreativ mozgatäsäval, konfiguräciöik módosításával is kísérletezik?%8: tudja ugyanis, hogy egy-egy reläciö szemleletes Eppigyletet a befogadönak proaktív módon, azaz más lehetséges, bár aktuálisan nem realizálódó konfigurációkkal egyetemben, a tőlük való különbözésben kell fölismernie. Csak a képeknek mint aktuális megvalósulásoknak ez a felfogása teszi indokolttá Imdahl ragaszkodását ,a képmezőt strukturáló mezővonalrendszerek" — részben Theodor Hetzer, részben Dagobert Frey nyomän megfogalmazott2% — elgondolásához, amely szerint az üres képmezőnek van egy elemi geometriája (keretstruktúrájának, átlóinak, szimmetriatengelyeinek, párhuzamosainak stb. egy bizonyos rendszere), amely minden tárgyi láthatóságot megelőzően már szemléletes módon jelen van a képen, és befolyással is van arra, hogy a festő miként konfigurálhat a felületen. Imdahl már korai (1962-ben publikált), Rembrandt és Frans Hals kései csoportképeit tárgyaló dolgozatában — Riegl megfontolásait??9 továbbfejlesztve — kategoriális különbséget tesz , rendezés" (a figurák szcenikai összekapcsolása) és , struktúra" (a képmező geometrikus tagolása) között, azt hangsülyozvän, hogy a kettö nem identikus, bár a , klasszikus művészet" mindig is szemléletes egységük kialakítására törekedett. Imdahl szerint Rembrandt inkább a rendezésre, a személyközi viszonyoknak a kép terében kibontakozó dramaturgiájára koncentrált, míg Hals erőssége a figurák formális összeláncolása, a fejek, vállak, kezek absztrakt ritmusainak és képi 244 IMDAHL 2003, 15. 245 Közismert, hogy bochumi professzorsága idején Imdahl milyen aktív szerepet játszott munkások (a leverkuseni Bayer-művek dolgozóinak) a képek szemlélésének gyakorlatába való pedagógiai bevezetésében. Vö. Imdahl saját önéletrajzi vázlatával in IMDAHL 1996, 617—643., továbbá Christiane Fork szócikkével in: METZLER 1999, 186., illetve BOEHM 1996, 10-13. 246 Ennyiben Wolfgang Kemp is Imdahl szellemében jar el, amikor, mint láttuk, a befogadásesztétikai intenciót az alkotásfolyamat konstitutív mozzanatának tekinti: KEMP 2008, 250. 247 FLIESCHER 2017, 35. 248 PI. Jézus és a kapernaumi százados alakjával egy Ottó-kori miniatúra, az ún. Egberti kódex (980 k., Irier) egyik lapján, in: IMDAHL 1994, 300. skk. IMDAHL 1997, 254. skk. 249 IMDAHL 2003 250 Elsősorban a képek , külső egységével", illetve , belső egységével" kapcsolatos passzusokról van szó: RIEGL 1998, 145. skk., illetve 172. skk. vö. 140
