Page 142 [142]
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA
— mintegy kéz a kézben az alkotóval — rávezesse a laikusokat a vizsgált művek adekvát,
ertsd: „intenziv és reflektalé szemléletére”244; rámutasson a képek ama szemléletes, de
rejtőzködő — nyelvileg nehezen tudatosuló — szervezettségére, ami pótolhatatlanná teszi
öket.2% , Miért komponálta képét a festő éppen így, és nem másként?" — hangzik Imdahl
tipikus kérdése, akinek műleírásaiban az alkotói és befogadói szempontok olyannyira
egymás komplementereiként jelennek meg, hogy kategoriális szétválasztásuknak nincs
is értelme2#6, Ezért elemzéseit a szemlélés jellegzetesen kísérletező és némiképp didak¬
tikus módszeressége alapozza meg. Hogy egy-egy kompozíció vizuális , logikáját" föl¬
tárhassa, rendszeresen alkalmaz rárajzolásokat, illetve a képek szerkezeti összefüggéseit
vagy a szemleles mozgäsiränyait nyomatekositö sematikus vizualizäciökat??’. Olykor a
figuräknak a kepsikon valö kreativ mozgatäsäval, konfiguräciöik módosításával is kísér¬
letezik?%8: tudja ugyanis, hogy egy-egy reläciö szemleletes Eppigyletet a befogadönak
proaktív módon, azaz más lehetséges, bár aktuálisan nem realizálódó konfigurációkkal
egyetemben, a tőlük való különbözésben kell fölismernie.
Csak a képeknek mint aktuális megvalósulásoknak ez a felfogása teszi indokolttá
Imdahl ragaszkodását ,a képmezőt strukturáló mezővonalrendszerek" — részben
Theodor Hetzer, részben Dagobert Frey nyomän megfogalmazott2% — elgondolásá¬
hoz, amely szerint az üres képmezőnek van egy elemi geometriája (keretstruktúrá¬
jának, átlóinak, szimmetriatengelyeinek, párhuzamosainak stb. egy bizonyos rend¬
szere), amely minden tárgyi láthatóságot megelőzően már szemléletes módon jelen
van a képen, és befolyással is van arra, hogy a festő miként konfigurálhat a felületen.
Imdahl már korai (1962-ben publikált), Rembrandt és Frans Hals kései csoport¬
képeit tárgyaló dolgozatában — Riegl megfontolásait??9 továbbfejlesztve — kategori¬
ális különbséget tesz , rendezés" (a figurák szcenikai összekapcsolása) és , struktúra"
(a képmező geometrikus tagolása) között, azt hangsülyozvän, hogy a kettö nem
identikus, bár a , klasszikus művészet" mindig is szemléletes egységük kialakítására
törekedett. Imdahl szerint Rembrandt inkább a rendezésre, a személyközi viszonyok¬
nak a kép terében kibontakozó dramaturgiájára koncentrált, míg Hals erőssége a
figurák formális összeláncolása, a fejek, vállak, kezek absztrakt ritmusainak és képi
244 IMDAHL 2003, 15.
245 Közismert, hogy bochumi professzorsága idején Imdahl milyen aktív szerepet játszott munkások (a leverkuseni
Bayer-művek dolgozóinak) a képek szemlélésének gyakorlatába való pedagógiai bevezetésében. Vö. Imdahl saját
önéletrajzi vázlatával in IMDAHL 1996, 617—643., továbbá Christiane Fork szócikkével in: METZLER 1999, 186.,
illetve BOEHM 1996, 10-13.
246 Ennyiben Wolfgang Kemp is Imdahl szellemében jar el, amikor, mint láttuk, a befogadásesztétikai intenciót az
alkotásfolyamat konstitutív mozzanatának tekinti: KEMP 2008, 250.
247 FLIESCHER 2017, 35.
248 PI. Jézus és a kapernaumi százados alakjával egy Ottó-kori miniatúra, az ún. Egberti kódex (980 k., Irier) egyik
lapján, in: IMDAHL 1994, 300. skk. IMDAHL 1997, 254. skk.
249 IMDAHL 2003
250 Elsősorban a képek , külső egységével", illetve , belső egységével" kapcsolatos passzusokról van szó: RIEGL 1998,
145. skk., illetve 172. skk. vö.
140