Page 116 [116]
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA
Összefoglalva: Rembrandtot, a modern drámaszerzőt az Akéda történetében sem
a hit paradoxona mint olyan ragadja meg: ellenkezőleg, a történet Ábrahámjában a
tragikus apa figuráját ismeri fel, akinek a Mórija hegyén tanúsított hite csak akkor lehet
valóban tartós és érvényes emberi teljesítmény, ha reflektált marad, és életének felelős¬
ségteljes továbbvitelére is hatással van.
1.3.4 ] A CSELEKMÉNY EGYSÉGE ÉS A DRAMATURGIAI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
Amikor Arisztotelész a tragédia kapcsán ,a cselekmény egységéről" beszél, alighanem
olyasmire gondol, hogy az események menetét a drámaíró a konfliktus plasztikus kibon¬
tásának kell hogy alárendelje. Ezért követeli, hogy , legyen lezárt egész" a cselekmény,
befogadható és átlátható (legyen bizonyos nagysága, 50b, 41-42.) „A mesenck (mü¬
thosz) is, mivel cselekvés (praxis) utánzása, egységes és egész cselekvés utánzásának kell
lennie, és a történések (pragma) részeinek úgy kell összeállnia, hogy ha valamely részt
máshova teszünk vagy elvesziink, az egész kificamodjék és megroggyanjon.” Ebbél kévet¬
kezik az a tétel, hogy ,,az egységes utanzas valami egységnek az utanzdsa” (51a32—33)!5!.
Rembrandt a maga képszinpadi dramaturgiäjät nyilvan nem az arisztoteleszi Poe¬
tika, illetve a reneszánsz drámaírók számára ebből desztillált normatív szabályok szem
előtt tartásával fejlesztette ki. Az ún. , arisztotelészi hármas egység" Castelvetro és társai
által kidolgozott követelménye a monoszcenikus állókép médiumában amúgy is eleve
teljesültnek tekinthető: az egyetlen ábrázolható jelenet mind a hely, mind az idő, mind
pedig az aktuális történés egységes kereteként szolgál (Id. később 278ff.). Bár a dc-áma
képe színpadként funkcionál, mégsem színház: a festő dramaturgiai feladványa annak
a cselekménymozzanatnak, helyszínnek és akciósornak a kiválasztása, amely ebben a
szemléletes egységben alkalmasint a teljes narratíváért képes helytállni. A modern drá¬
máról szólva Peter Szondi is azt hangsúlyozza, hogy , a döntés aktusa az a színhely, ahol
az ember drámai valósággá válik".!52 Rembrandtnak úgy kell tehát előállítani a dráma
egységét, hogy közben , a döntés aktusára" fókuszáljon. A jelenet térbeli és időbeli indi¬
kátorait kell úgy meghatároznia, illetve a dr-ámai szereplőket úgy konfigurálnia, hogy
mindebből a drámai konfliktus egésze váljon szabatosan áttekinthetővé.
A jelen idő és a hely felosztásának — tagolásának, kiterjesztésének, strukturálásának
— ezt a módját később (Id. a 282-283. oldalakat) összefoglalóan dramaturgiai meg¬
különböztetésnek fogom nevezni. A , dramatológiának" nem is lesz egyéb dolga, mint
föltárni a képszínpadi színre vitel olyan keretező apparátusait és vizuális technikáit,
amelyek révén a festő képes jelenvalóvá — értsd: objektíve külsővé-szemléletessé — tenni
151 ARISZTOTELÉSZ 1997, 45.
152 Szonpi 2002, 15.
114