Page 115 [115]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
tudjuk, mégis sejteni véljük, miféle ambivalens érzések — értetlenség és rémület,
félelem és megkönnyebbülés, hála és önvád — kavaroghatnak a lelkében. Ez bizony
dráma a javából: felismerés, azaz ,átmenet az egyik állapotból a másikba", amely
,lehántja az emberről mindazt, ami lényegtelen". !48
Hisz gondoljuk meg: a , hit lovagjának" tette nem tragikus tett. Megtételéhez Ábra¬
hámnak minden erkölcsi dilemmán is túl kellett lépnie — ez Kierkegaard igazsága! 9.
Ámde mihelyt mentesül a végrehajtás parancsa alól, Ábrahámnak óhatatlanul szembe¬
sülnie kell azzal az emberi világgal is, amelyet odahagyott, hogy az Örökkévaló akara¬
tát kövesse — ez pedig Rembrandté. A csoda nemcsak a teremtő végtelen hatalmával
ismerteti meg, de rádöbbenti őt arra is, hogy elszámolással tartozik — mindenekelőtt
annak az eleven gyermeknek, aki mit sem sejtve, még mindig engedelmesen térdepel
a lábainál. Bár White szerint a fiú , nem több, mint anonim áldozat", a rézkarc ennek
épp az ellenkezőjét sugallja. Aligha véletlen, hogy — szemben a pétervári és müncheni
kép áldozati báránnyá, arctalan tárggyá dehumanizált Izsákjával — ezt a takartságában is
szép arcú fiút Ábrahám inkább csendesen magához vonja. Pontosan érezni, hogy atyai
szeretete az utolsó pillanatig óvná őt a gyilokkal való szembesülés rettenetétől. Izsák
nincs megkötözve sem: mintha Ábrahám kíméletből hagyta volna szabadon, hogy ezzel
is leplezze előtte valódi szándékait. 150
Ábrahám ugyanis nem fanatikus őrült, aki vallási tébolyban szenved — a dráma¬
szerző Rembrandt pedig arra helyezi a hangsúlyt, hogy az isteni kegyelem csodája sem
oldhatja fel őt annak az utólagos terhétől, amit Isten kedvéért a szeretteivel szemben
követett (volna) el. Ha Ábrahámnak utóbb, ,az Úr gondoskodásának helyéről" visz¬
szatérve az emberi világba, nem támadna valamilyen bűntudata azért, amit Izsákkal
és Sárával tett, áldozathozatala sem lett volna valódi lemondás a gyermekről. A remb¬
randti sugallat szerint tudnia kell ezt az Úrnak is — ezért véljük az angyal testbeszédének
érzelmes-bensőséges , hanghordozásából" a vigasztalás tónusát is kihallani. Így a rézkarc
a pillanat izt és most-jába mind az előtörténetet, mind a jövőre való vonatkozást — ama
bizonyos átmenetet mint az emberi állapotban bekövetkezett fordulatot — képes vala¬
hogy inkorporálni.
148 VG. itt 101.
149 Soren KIERKEGAARD: Félelem és reszketés, ford. Rácz Péter, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.
150 Ahhoz hasonlóan tesz, ahogy az ide vezető úton is tette, amikor, hogy ne kelljen fölfednie közös menetelük igazi
célját, dodonai szavakkal tér ki Izsáknak az áldozati állat hollétére irányuló kérdése elől: nem véletlen, hogy épp
ezt a lefojtott, de drámai párbeszédet Rembrandt külön rézkarcon is földolgozta, amit később, bár más kontext¬
usban részletesen is elemzek, Id. a 312. oldaltól. David R. Smith annyiban is protestáns szelleműnek ítéli a művet,
amennyiben a művész személyes érintettségét látja reflektálódni Izsákban, aki Titusra emlékezteti őt. Vö. SMITH
1985, 294.
113