Oldal 150 [150]
OCR
HORVÁTH ZSUZSA színészközpontú rendezői metódusát, melynek a magyar színháztörténet olyan előadásokat köszönhet, mint az Éjjeli menedékhely vagy a Pillantás a hídról. (Mindkét produkcióban jutalomjátékhoz juttatva Pécsi Sándort, Ádám Ottó legkedvesebb, a hős és a bohóc ritka kevercse gyanánt csodált színészét.) Főiskolai évei alatt Nádasdy Kálmán és Gellért Endre tanítványa lett. Tőlük tanulta meg a lélektani realista színház alapjait, meg azt, hogy a , rendező?" a , rend" szóból származik; hogy a szituációkat meg kell fejteni és el kell játszani; hogy a színházi munka lényege nem az önmagunkra, hanem az egymásra figyelés. Munkásságának és sikereinek döntő tényezője a színésszel folytatott intenzív, baráti együttműködés volt. A Madáchban fantasztikus társulattal találkozott. Olyan színészekkel dolgozhatott, mint Pécsi Sándor, Uray Tivadar, Tímár József, Darvas Iván, Tolnay Klári, Kiss Manyi, később Mensáros László, Psota Irén, Domján Edit vagy Bessenyei Ferenc, majd Huszti Péter — és a sor hosszan folytatható lenne. A hatvanas évek legemlékezetesebb, már-már ikonikusnak nevezhető Ádám Ottó-rendezései a Madächban a Pillantás a hídról, A kaukázusi krétakör, a Hermelin, és a Tanner John házassága, melyek közül az első kettőről Pilinszky is nagy elismeréssel írt kritikát. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Ádám Ottó színházeszménye nem minden típusú darabban tudott maradéktalanul érvényesülni. Koltai Tamás összefoglaló értékelésében Ádám Ottó színházáról elismeréssel állapítja meg, hogy , rendezői, színházvezetői és pedagógusi tevékenységével a felszabadulás utáni időszak egyik legegységesebb színházeszményét dolgozta ki és valósította meg a gyakorlatban, "? de érzékelteti is, hogy ez a színház igencsak messzire került attól, amit korszerűnek, szellemileg izgalmasnak lehet nevezni. Talán a fenti értékelések, összegzések rezonálhattak Pilinszky saját, alakulóban lévő gondolkodásával a színházeszményről, így távolodott el a hatvanas évek elején még , valódinak" tartott Madách színházbeli és Ádám Ottó nevével fémjelezhető előadásfelfogástól is. A KZ-oratórium (Sötét mennyország) előadásának korai története is kapcsolódik Ádám Ottó és Pilinszky munkakapcsolatához, hiszen a mű amatőr ősbemutatója után — mely a kecskeméti Katona József Gimnáziumban volt, és kezdeményezője az intézmény magyartanára, Szekér Endre volt — a művet hamarosan ,igazi" színészekkel és rendezővel is bemutatta a Magyar Rádió, Ádám Ottó rendezésében. Pilinszky ekkor is részt vett az előmunkálatokban, amint azt a Film Színház Muzsika egyik riportja is igazolta: , Gótikus arcél. Jobb kezén kötés. Pilinszky János költő miért ül a pagodában e reggeli órán? S miért éppen Ádám Ottó 2 Koltai Tamás: Ádám Ottó szép színháza, in uő: Színházfaggató. Tanulmányok a mai magyar színházról, Budapest, Gondolat, 1978, 53. + 148 +
