Oldal 150 [150]
HORVÁTH ZSUZSA
színészközpontú rendezői metódusát, melynek a magyar színháztörténet olyan
előadásokat köszönhet, mint az Éjjeli menedékhely vagy a Pillantás a hídról.
(Mindkét produkcióban jutalomjátékhoz juttatva Pécsi Sándort, Ádám Ottó leg¬
kedvesebb, a hős és a bohóc ritka kevercse gyanánt csodált színészét.) Főiskolai évei
alatt Nádasdy Kálmán és Gellért Endre tanítványa lett. Tőlük tanulta meg a lélek¬
tani realista színház alapjait, meg azt, hogy a , rendező?" a , rend" szóból származik;
hogy a szituációkat meg kell fejteni és el kell játszani; hogy a színházi munka lénye¬
ge nem az önmagunkra, hanem az egymásra figyelés. Munkásságának és sikereinek
döntő tényezője a színésszel folytatott intenzív, baráti együttműködés volt. A Ma¬
dáchban fantasztikus társulattal találkozott. Olyan színészekkel dolgozhatott, mint
Pécsi Sándor, Uray Tivadar, Tímár József, Darvas Iván, Tolnay Klári, Kiss Manyi,
később Mensáros László, Psota Irén, Domján Edit vagy Bessenyei Ferenc, majd
Huszti Péter — és a sor hosszan folytatható lenne. A hatvanas évek legemlékezete¬
sebb, már-már ikonikusnak nevezhető Ádám Ottó-rendezései a Madächban a Pil¬
lantás a hídról, A kaukázusi krétakör, a Hermelin, és a Tanner John házassága,
melyek közül az első kettőről Pilinszky is nagy elismeréssel írt kritikát. Persze az
igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Ádám Ottó színházeszménye nem minden
típusú darabban tudott maradéktalanul érvényesülni.
Koltai Tamás összefoglaló értékelésében Ádám Ottó színházáról elismeréssel
állapítja meg, hogy , rendezői, színházvezetői és pedagógusi tevékenységével a fel¬
szabadulás utáni időszak egyik legegységesebb színházeszményét dolgozta ki és
valósította meg a gyakorlatban, "? de érzékelteti is, hogy ez a színház igencsak
messzire került attól, amit korszerűnek, szellemileg izgalmasnak lehet nevezni.
Talán a fenti értékelések, összegzések rezonálhattak Pilinszky saját, alakulóban
lévő gondolkodásával a színházeszményről, így távolodott el a hatvanas évek elején
még , valódinak" tartott Madách színházbeli és Ádám Ottó nevével fémjelezhető
előadásfelfogástól is.
A KZ-oratórium (Sötét mennyország) előadásának korai története is kapcso¬
lódik Ádám Ottó és Pilinszky munkakapcsolatához, hiszen a mű amatőr ősbe¬
mutatója után — mely a kecskeméti Katona József Gimnáziumban volt, és kez¬
deményezője az intézmény magyartanára, Szekér Endre volt —
a művet hamarosan ,igazi" színészekkel és rendezővel is bemutatta a Magyar Rádió,
Ádám Ottó rendezésében. Pilinszky ekkor is részt vett az előmunkálatokban, amint
azt a Film Színház Muzsika egyik riportja is igazolta: , Gótikus arcél. Jobb kezén kötés.
Pilinszky János költő miért ül a pagodában e reggeli órán? S miért éppen Ádám Ottó
2 Koltai Tamás: Ádám Ottó szép színháza, in uő: Színházfaggató. Tanulmányok a mai magyar
színházról, Budapest, Gondolat, 1978, 53.
+ 148 +