ott van Isten és a Sátán síkja, de ezek nem egyenrangúként állnak szemben egy¬
mással egy dualisztikus rendszerben, hanem az isteni sík felülmúlja és mintegy
körülöleli, magába foglalja a többi , réteget". Az emberi lélek is két részre bomlik:
tudatosra és tudattalanra. Mindkét rész a háború okozta , sátáni" réteg szoronga¬
tásától szenved. A tudatos lélekrész kiált először az isteni sík után — ez a kiáltás
a Kisfiú elküldésének gesztusa -—, de az isteni jelenlét (a szentségtartó képében), nem
ide, hanem a tudattalan síkba, a lélek legmélyére, a ,kicsinyekhez" érkezik meg —
innen járva át a többi réteget, s hozva el a vártnál mélyebb értelmű szabadulást.
Ezen a ponton a mindent körülölelő , isteni" a legmélyebb, legrejtettebb és legesen¬
dőbb , emberivel" érintkezik.
A négy létsíkot és egyben a négy színpadi teret tehát két dolog köti össze: a már
említett áldozati asztal motívuma és a Kisfiú alakja. A Kisfiú először a polgári
ebédlőben jelenik meg az első felvonás legvégén, de mint túl korán érkezettet, el¬
küldik. Ezután a váróterem síkjában bukkan fel a második felvonásban, ahonnan
a harmadik síkra, a vonatokhoz küldik, de ő nem ott, hanem a negyedik síkon, az
isteni lét ,behavazott" szférájában tűnik fel megint, már a harmadik felvonásban.
Ezután — mintegy bezárva a kört — visszatér, , alászáll" oda, ahol először láttuk,
a legmélyebb pontra, a polgári ebédlőbe. A Kisfiú minden teret bejár, egyedül a Sátán
szférájában nem jelenik meg látható módon. Útja többek között arra utalhat, hogy
Pilinszky nem valamiféle fantasztikus időutazásként képzeli el a , jóvátehetetlen
jóvátételét", hanem szertartásként," amely a múltnak a , most"-ban való jelenvalóvá
tételét végzi el. Ezt a szertartást a színpadon az oltáriszentség és a mise rítusának
megidézése jelzi és egyben összegzi: egybefogva az időrétegeket, illetve színpadi
síkokat, eltörölve a köztük lévő határokat. Az időrétegek , átjárhatóságának", a múlt¬
ban való hatékonyságnak tehát egyetlen útja van a költő szerint: ez az út pedig az
ünnep időtlen pillanatán, a vallásos szertartáson kereszttil vezet.* A drama megol¬
dása ezt a felfogást ábrázolja.
A Gyerekek és katonák imént tárgyalt négy terének további érdekessége, hogy
mind a négy önmagában is tagolt. A polgári ebédlőből lépcsők, ajtók és ablakok
nyílnak: egy fenti ablakban jelenik meg a Felismerhetetlen öreg fej, a lépcsőn jönnek
le a Hattyúnyakú nővér változatai, s ezen a lépcsőn viszik fel a vajúdó lányt. Ugyan¬
ennek a térnek a különböző sarkaiban ágyaz meg az Aranykontyú a családjának,
a katonáknak és saját magának. A katonák az ajtókon keresztül járnak ki és be.
A várótermi síkban — mely óvóhelyre emlékeztet - két kicsi, külön belső tér nyílik:
két kalitka. Az egyik kalitkában egy filozófus dolgozik, a másikban egy madár ve¬