Seite 158 [158]
OCR
SAMU VERONIKA szó szerepel", az angol nyelvet vizsgáló kutatók szerint az angolban ritkábban előforduló jelenségről van szó," a japánban pedig inkább az onomatopoetikus szavakra korlátozódik a megjelenése. A reduplikáció során a szótag, a szó egyik része vagy az egész szó ismétlődhet meg. Ha csak a szótag vagy a szó egyik része ismétlődik, akkor az mindig a hangalak tekintetében meghatározott szabályok szerint megy végbe. A magyar szakirodalomban a reduplikáció terminus mellett az ikerítés terminus is megjelenik (találkozhatunk vele pl. Keszler Borbála? és É. Kiss Katalin" munkájában is), és mivel az utóbbi gyakrabban fordul elő azon nyelvészek kutatásaiban, akiknek eredményeire ezen munka is nagymértékben támaszkodik, szükségesnek tartjuk ezen fogalom tisztázását is. Az ikerítés valamennyivel szűkebb fogalomként értelmezendő, mint a reduplikáció, mivel csak a részleges szóismétlésre korlátozódik, más szóval a reduplikáció fogalma alá tartozó teljes szóismétlést (szókettőzést) nem foglalja magába. Az ikerítést tovább oszthatjuk indukciós ikerítésre és párhuzamos ikerítésre. Az előbbiről akkor beszélhetünk, ha a nyelvben már meglévő szóalak mintájára egy hasonló hangsorú, jelentés nélküli szót hozunk létre (ez lesz az ún. ikerítmény), és ezt kapcsoljuk a mintául szolgáló szó, azaz alapszó mellé (indukáló taghoz). Az utóbbi pedig akkor fordul elő, ha a tagok egyszerre jönnek létre (egyik sem tekinthető alaptagnak vagyis indukáló tagnak), egyiknek sincs önálló hangalakja és jelentése, kizárólag együtt fordulhatnak elő. Ezenkívül még beszélhetünk álikerszavakról is, amelyek ugyanúgy, mint a valódi ikerszavak, megegyező hangalaki összecsengést mutatnak, és a különbség abban mutatkozik meg, hogy ezek két önálló szó összekapcsolásával, azaz önálló hangalakkal és jelentéssel rendelkező szavakból keletkeznek." Az angol szakirodalomban a reduplication terminust használják. Ennek többféle értelmezésével találkozhatunk. Vannak nyelvészek, akik a szótag, a szó egyik Szikszainé Nagy Irma: Az ikerszók a magyar szókincs rendszerében, Magyar Nyelvjárások, A Debreceni Egyetem Magyar nyelvtudományi Tanszékének Évkönyve, XXXIX, 2001, 77—85. Giang Tang: Cross-linguistic analysis of Vietnamese and English with implications for Vietnamese language acguisition and maintenance in the United States, Journal of Southeast Asian American education § advancement 2, 2007. http://jsaaea.coehd.utsa.edu/index.php/ JSAAEA/article/view/13/8 (Letöltés: 2018. május 5.) Samuel E. Martin: Reference Grammar of Japanese, Yale, Yale University Press, 1988; Hamano Shoko: The Sound-Symbolic System of Japanese, Stanford, CSLI Publications, 1998; Kadooka Kenicsi: Nihongo onomatope kétaikeigoi bunszeki, (An Analysis on the Japanese Onomatopoeia Alternation From Words), 2005. http://ci.nii.ac.jp/naid/110004713351 (Letöltés: 2018. május 16.) Keszler: Nevmas — nevmasi jelentes, 483-487. E. Kiss Katalin: Magyar generatív történeti mondattan, Budapest, Akadémia Kiadó, 2014, 137147. Benczédy József — Fábián Pál — Rácz Endre — Velcsov Mártonné: A mai magyar nyelv, Budapest, Tankönyvkiadö, 1968, 153-162.
