Oldal 375 [375]
templomban temették el és nem a terebesiben, az a beszéd is bizonyítja, amelyet Szikszai
Fabricius Balázs iskolamester mondott Sárospatakon Perényi Gábor életéről és
haláláról" — érvel Szirmay a tulajdonában levő, beszédet tartalmazó nyomtatvány alap¬
ján. Van példa egy egész fejezetre is, amelyben Szirmay egy tévképzetet és az azokat ter¬
jesztő forrásokat kritizálja: a 33. fejezet az állítólagos tokaji növényi aranyat cáfolja; igaz,
kérdéses, hogy az ebben szereplő kritikus érvek mennyiben Szirmayéi, erről lásd lentebb
a ÍV. 6. szakaszt. Mindenesetre nem teljesen igaz König sommás értékelése, miszerint
Szirmay nagyon , híján van” a forráskritikának."" Ami a történeti részek összességében
, adatközlő" jellegét illeti — a helytörténeti részek esetében ez egyfajta anna/es-stílust jelent
—, az kétségtelen; ettől még nagyon is használhatóak az összegyűjtött közlések, ám inkább
az olvasóra van bízva, hogy azokból mélyebb összefüggéseket olvasson ki vagy teremtsen.
2. A történeti részek forrásai, illetve betétszövegei
Mielőtt a forráskezelés problémáira rátérnénk, vegyük sorra a történeti részek hivat¬
kozott forrásainak típusait egy lehetséges csoportosításban, kitérve a főbb művekre az
egyes forráscsoportokon belül, és adott esetben arra, hogyan juthatott hozzá ezekhez.
A szőlészeti rész fő forrásairól a következő fejezetben lesz szó, de azok is besorolhatók
az itt említett forrástípusokba. Az alábbiakban nem sorolok fel olyan másodlagos for¬
rásokat, amelyekre hivatkozott ugyan Szirmay, de a jelen kutatás során kiderült, hogy
valószínűleg mégsem vette a kezébe, például mert egy másik forrás közvetítésével
hivatkozik rá: ezekről a következő szakaszban (III. 3) lesz szó.
a) Szirmay saját művei
Mivel a Hegyalja-Ismertetés a nagyobb megyeleírás két részének egyik tagjából vált
ki, és ez a két rész kiegészíti egymást, természetes, hogy Szirmay legtöbbször ezekre
a nagyobb műveire hivatkozik. Az összes forrás közül messze a legtöbb hivatkozás
a Zemplén történeti ismertetésére esik (ennek a jelölése a , Not. hist."), amely, mint lát¬
tuk, hasonló anyagot dolgoz föl, mint a helyrajzi-politikai rész, csak más hangsú¬
lyokkal és más — kronológiai — rendezési elv szerint; persze sok az átfedés a Zemp¬
len helyrajzi-politikai ismertetesevel s igy a Hegyalja-Ismertetéssel. Érthető tehát, hogy
magára a Zemplén belyrajzi-politikai ismertetésére (amelynek a jelölése a , Not. pol."
jóval kevesebb a hivatkozás. Mire a Zemplén történeti ismertetése Kovachich keze alá
és onnan kiadásra került 1804-ben, a fejezetszámai egy ponton túl elcsúsztak eggyel
ahhoz a változathoz képest, amelyet Szirmay használt 1797-98-ban, így a Hegyalja¬
Ismertetés , Not. hist." hivatkozásainak fejezetszámai gyakran mögötte járnak a kiadott
103 Tbid. 162.
104 Konic 1903, 33.
373