Oldal 375 [375]
OCR
templomban temették el és nem a terebesiben, az a beszéd is bizonyítja, amelyet Szikszai Fabricius Balázs iskolamester mondott Sárospatakon Perényi Gábor életéről és haláláról" — érvel Szirmay a tulajdonában levő, beszédet tartalmazó nyomtatvány alapján. Van példa egy egész fejezetre is, amelyben Szirmay egy tévképzetet és az azokat terjesztő forrásokat kritizálja: a 33. fejezet az állítólagos tokaji növényi aranyat cáfolja; igaz, kérdéses, hogy az ebben szereplő kritikus érvek mennyiben Szirmayéi, erről lásd lentebb a ÍV. 6. szakaszt. Mindenesetre nem teljesen igaz König sommás értékelése, miszerint Szirmay nagyon , híján van” a forráskritikának."" Ami a történeti részek összességében , adatközlő" jellegét illeti — a helytörténeti részek esetében ez egyfajta anna/es-stílust jelent —, az kétségtelen; ettől még nagyon is használhatóak az összegyűjtött közlések, ám inkább az olvasóra van bízva, hogy azokból mélyebb összefüggéseket olvasson ki vagy teremtsen. 2. A történeti részek forrásai, illetve betétszövegei Mielőtt a forráskezelés problémáira rátérnénk, vegyük sorra a történeti részek hivatkozott forrásainak típusait egy lehetséges csoportosításban, kitérve a főbb művekre az egyes forráscsoportokon belül, és adott esetben arra, hogyan juthatott hozzá ezekhez. A szőlészeti rész fő forrásairól a következő fejezetben lesz szó, de azok is besorolhatók az itt említett forrástípusokba. Az alábbiakban nem sorolok fel olyan másodlagos forrásokat, amelyekre hivatkozott ugyan Szirmay, de a jelen kutatás során kiderült, hogy valószínűleg mégsem vette a kezébe, például mert egy másik forrás közvetítésével hivatkozik rá: ezekről a következő szakaszban (III. 3) lesz szó. a) Szirmay saját művei Mivel a Hegyalja-Ismertetés a nagyobb megyeleírás két részének egyik tagjából vált ki, és ez a két rész kiegészíti egymást, természetes, hogy Szirmay legtöbbször ezekre a nagyobb műveire hivatkozik. Az összes forrás közül messze a legtöbb hivatkozás a Zemplén történeti ismertetésére esik (ennek a jelölése a , Not. hist."), amely, mint láttuk, hasonló anyagot dolgoz föl, mint a helyrajzi-politikai rész, csak más hangsúlyokkal és más — kronológiai — rendezési elv szerint; persze sok az átfedés a Zemplen helyrajzi-politikai ismertetesevel s igy a Hegyalja-Ismertetéssel. Érthető tehát, hogy magára a Zemplén belyrajzi-politikai ismertetésére (amelynek a jelölése a , Not. pol." jóval kevesebb a hivatkozás. Mire a Zemplén történeti ismertetése Kovachich keze alá és onnan kiadásra került 1804-ben, a fejezetszámai egy ponton túl elcsúsztak eggyel ahhoz a változathoz képest, amelyet Szirmay használt 1797-98-ban, így a HegyaljaIsmertetés , Not. hist." hivatkozásainak fejezetszámai gyakran mögötte járnak a kiadott 103 Tbid. 162. 104 Konic 1903, 33. 373
