Oldal 376 [376]
— s az olvasók számára ma elérhető — változat fejezetszámainak; ezeket az eltéréseket
jelöltük a lábjegyzetben. A nagyobb megyeleírásokra való hivatkozások természetesen
csak közvetítő jellegűek: az olvasó a nagyobb könyv fellapozásával tud utánanézni a
tényleges forrásoknak, ami körülményesebb, viszont jó esetben lehetőséget nyújt az
adott közlés részleteinek, hátterének megismerésére.
A Hegyalja-Ismertetesben (is) felbukkannak néha magyar nyelvű szólások, helyi
mondások, amelyeknek egy része olyan jegyzetekre, esetleg gyűjtésre megy visz¬
sza, amelyből 1804-re a Hungaria in Parabolis, Szirmay legismertebb műve nőtt ki.
A Hungariában is szerepel" például a Negyvenesztendés lednnyal már az ördög sem
akart táncolni! mondás, amelyet Szirmay egy 1703-as perirat alapján illesztett be
a Hegyalja-Ismertetés és a nagyobb mű első fejezetébe. Egy megyei jegyző reagált így
egy boszorkánysággal vádolt nő védekezésére, aki ,azért tagadta, hogy táncolt az
ördögökkel, mert már éltesebb korú" (és nem azért, mert nincsenek ördögök és bo¬
szorkányszombatok — tehetnénk hozzá). Érdekes dolgokat tudhatunk meg a korról,
és általában is, e gyakran tréfás, ízes 18. századi magyarsággal hangzó mondások
határozottan élvezetessé teszik a művet.
Szirmay saját műve még egy korábban írott verse, amelyet Sátoraljaújhely leírá¬
sának (52. §) végére illesztett. Mint már König megállapította, 9" Szirmay szerette
beszúrni a megjelenő műveibe ifjúkori latin verseit — nem biztos, hogy a mai olvasó
(vagy akár a korabeli olvasók egy része) sokat nyer velük. Mindenesetre az e vers¬
hez írt bevezető sorok felfednek valamit Szirmay költői arcából (,egykor ebben
a városban is éltem, és elégiákat és költeményeket írtam a Ronyva pataknál"), maga
a tízsoros elégia pedig egy régi klasszikus/humanista toposzra épít (a megjelenő
Apollón megbízása vagy jóslata a költőről), amely ebben a kontextusban a nagyobb,
helyrajzi-történeti művet is egy kicsit a humanista költői önreprezentáció hagyo¬
mányába helyezi, mintha azzal a gondolattal játszana a szerző, hogy a megjelent
nagy latin mű(vek) az alkotói tehetség ifjúkori ígéretének beteljesülése(i).
b) A 18. századi tudományos történetírás nyomtatványai
A Hegyalja-Ismertetés történeti részein már első ránézésre is látszik, mekkora befo¬
lyással volt Szirmayra (is) a 18. századi új, tudományos történetírás. A másodlagos
forrásokra való hivatkozások közül ezekre a történészi munkákra vonatkozik a leg¬
több utalás, és az oklevelek jó része is a jezsuita tudósok kéziratos vagy nyomtatott
gyűjteményeinek közvetítésével jutott el Szirmayhoz. Egyértelmű, hogy ismeri, tisz¬
teli, alapvető mércének tartja ezt az új történettudományt. A kettős megyeleírás egy
1793—94-es változatának bevezetőjében a szerző világosan utal is eme iskola egyik fő
105 SZIRMAY 1804a, 125.
106 Könıc 1903, 30-31.
374