Page 111 [111]
110 Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
rinte nem lehet függetleníteni a történelmi perspektívát a két fogalom értelmezé¬
si mezőjétől. A kollektív történelmi emlékezet építőköve az egyéni megemlékezés
a korábban vallási, illetve nemzeti szinten történő megemlékezések helyett vagy
mellett. Történelmi események rekonstruálásához elengedhetetlen az individuális
narratívumok úgynevezett testimony, azaz tanúságtételek formájában történő meg¬
jelenése, melynek révén ugyan sokszor cenzúrázatlanul kerülnek nyilvánosságra
egyéni történetek, ám a szakvélemény hiánya nem feltétlenül von le az individu¬
ális emlékezés vitathatatlan hatásából és egyre inkább kialakuló autonómiájából.
Ezekben a videókban az emlékező a múlt eseményeinek megélőjeként, szemtanú¬
jaként járul hozzá a történelem konstruálásához. László (2003) szerint a narratívum
a megismerés eszköze úgy a szociális (és történeti) térben, mint az egyén önértel¬
mezése kapcsán. A narratív pszichológia szerint az emlékek narratív konstrukciók,
amelyeket nem lehet függetleníteni az adott társadalom kulturális elbeszélési sé¬
máitól. A narratívumnak tehát kettős természete van: az elbeszéléssel konstruáljuk
a történelmet, ám annak kulturális sémái visszahatnak az egyéni narratívaalkotásra,
ahogy Jerome Bruner fogalmaz: ,,/...] a sajat narrativdink dltal formdljuk meg ma¬
gunkat és helyünket a világban, és a kultúra narratívái adnak modellt identitásunk
meghatározásához. (Bruner, 2004, p. 11)
A narratívaalkotás ugyanakkor nem választható el az identitásalkotás jelenségé¬
től sem Murai és Tóth (2011) szerint az emlék
; [...] olyan jelentéskonstrukció, amely 1. közös terméke a résztvevők kommunikáció¬
jának, 2. mindig az adott helyzet, körülmények hatására ölti adott formáját, 3. a je¬
len horizontjából történik, ami meghatározza a szelekciót és az értelmezést" (Murai
& Toth, 2011).
Generációk közti kommunikáció létrehozása volt a célja annak a holokauszttal
foglalkozó projektnek, amely a témát családi emlékek által közelítette meg a DST
segítségével. A Soá családi narratívái/ Vitrin projekt az Aktív európai emlékezet prog¬
ram keretein belül 2013-2014-ben valósult meg az Anthropolis Egyesület szervezé¬
sében néhány magyar középiskolában. Ugyanez volt a célja 2015-ben a Yad Vashem
Intézet, az EMMI és a Holokauszt Emlékközpont által megrendezett Képekben, koc¬
kákban mondjuk el projektnek is. Az első helyezést nyert digitális történetben, a
Zimmermannék szolgálójában a tanuló saját dédnagymamája történetét mesélte el,
akinek végig kellett néznie kedves munkaadójának és családjának meghurcolását.""
Az oral history jellegű elbeszélésekhez képest a különbséget az jelenti, hogy az
említett projektben az örökhagyó emlékező személy története nem általa elbeszélt
önvallomás formájában, hanem az örökös narratívumában jelenik meg. Ugyanakkor
míg az oral history - interjúhelyzethez köthető - monológ formájában, a digitális
történetmeséléshez köthető projektek esetében eredetileg dialógusban bontakozik
5° https://www.youtube.com/watch?v=N WIBNot-uY