Page 110 [110]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 109
felületen arra is lehetőség nyílik, hogy a narrátorok létrehozzák saját archívumukat,
ahová más ember élettörténetét is feltölthetik. A Museu da Pessoának már Portugá¬
liában, az USA-ban és az Egyesült Királyságban is vannak testvérmúzeumai. A kul¬
turális és egyben szociális intézmény 2006 és 2008 között fiatalokat támogató civil
szervezetekkel együtt nagyszabású DST-projektet valósított meg One Million Youth
Life Stories címmel, amelynek célja az volt, hogy a brazil fiatalok megmutathassák
magukat, és érezhessék, hogy a különböző felületeken való publikálással (közösségi
média, videómegosztó, múzeum) ők is a történelem részesei. A fiatalok bármilyen
formátumban elkészíthették élettörténeti elbeszélésüket, de a DST-műhelymunka
nagy segítség volt nekik, hogy álmaikról, nehézségeikről, családjukról, kulturális
hátterükről fókuszált formában meséljenek (Misorelli, 2017).
A StoryCenterben kidolgozott DST-módszerhez Hill (2008) olyan kutatási és ok¬
tatási programot fejlesztett ki, amely lehetőséget nyújtott a földrajzilag egymástól
távol lévő népcsoportok számára, hogy reagáljanak egyéni élethelyzetükre és glo¬
bális társadalmi problémákra is. A Silence Speaks projektben"? készült, rendkívül
érzékeny témákat feldolgozó személyes digitális történetek elsősorban közegés¬
zségügyi problémákra (például HIV-prevenció, családon belüli erőszak) hívják fel
a nyilvánosság és a döntéshozók figyelmét.
Az oral history elbeszélésekben és a digitális történetekben történelmi-kulturális
eseményekkel kapcsolatos tapasztalataikat a narrátorok sajátos logikában, de ka¬
uzális összefüggésekben rendezik, elbeszélés közben újraélik saját tapasztalaikat,
szemtanükent reflektälnak környezetük eseményeire is, tehát óhatatlanul interpre¬
tálják is azokat. A narrátor elkerülhetetlenül belefogalmazza erkölcsi értékítéletét
és önreflexióit is elbeszélésébe, nem ritka a perspektivikus kitekintés és a konklú¬
zió levonása sem. Minél több oral history vagy digitális történet lát napvilágot egy
eseménnyel kapcsolatban, annál több nézőpontot és részletet ismer meg a kutató
és a befogadó. Ezek az elbeszélések egyéni történetek ugyan, de hozzájárulnak a
kollektív társadalmi emlékezet konstruálásához is.
Különböző társadalomtudományos diskurzusokban kényes kérdésként merül fel,
mely interpretációk tekinthetőek , igaznak; hitelesnek egy-egy téma kapcsán.
A történelemre és annak értelmezésére vonatkoztatva különös relevanciája van
ennek a kérdéskörnek, hiszen egy történésnek annyi egyéni olvasata van, ahányan
részesei voltak.
Ezen a ponton érdemes megvizsgálnunk az emlékezet fogalmát, és hogy az in¬
dividuális emlékek hogyan kapcsolódnak egy nemzet, egy kultúrkör kollektív em¬
lékezetéhez, kulturális örökségéhez. Több tudományterület felől közelíthetünk az
emlékezet fogalmához: történészek, szociológusok, antropológusok, esztéták, akom¬
munikáció és a narratív, illetve kísérleti pszichológia szakemberei keresik mibenlétét.
Sonkoly (2005) a kulturális örökség fogalmának értelmezésekor fontosnak íté¬
li az örökség és az emlékezet fogalmának együtt történő értelmezését, mivel sze¬
55 https://www.storycenter.org/silence-speaks