Page 112 [112]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 111
ki az emlékezeti konstrukció, mely során az örökadó és az örökös együtt próbálja
felszínre hozni a múlt eseményeivel kapcsolatos emlékfoszlányokat. Az örökhagyó
egyéni emléktörténete az örökös narratívumaként hozzájárul az egyén és akár egy
kisebb közösség kulturális identitásának kialakulásához. Az örökös által elbeszélt
történet, mely ilyenformán megjelenik az örökös értelmezésében, utóbbi percep¬
cióját is tükrözi.
Andó (2011) is konstrukcióként tekint a történelemre, melynek sajátos identitás¬
alakító funkciója van, és kiemeli, hogy a történetmesélés szociális, kommunikációs
aktus. A beszélt nyelvi elbeszélés, narratívum szerinte diskurzív műfaj, ezenkívül
olyan kognitív séma, mely az emlékezetben és az egyéniség kialakulásában alapvető
szerepet tölt be. Andó hangsúlyozza, hogy az egyéni emlékezetekből származtatha¬
tó a kollektív emlékezet. Az emlékek kollektív rekonstruálásával adott közösségen
belül érzelmi intimitás alakul ki, mely összetartja a csoport tagjait.
László (2003) és Andó (2011) is hivatkozik Assmann kommunikatív és kultu¬
rális emlékezet fogalmára. A kétféle emlékezet közötti alapvető különbség, hogy
előbbi szóbeli elbeszéléseken, közvetlen interperszonális elbeszéléseken alapul.
Problematizálja az egyén és a történelem kapcsolatát, valamint lényegi eleme a
generációk közti párbeszéd. A kulturális emlékezet elemei pedig olyan sematizált
narratívumok, melyek segítenek kontaktust teremteni azokkal az időkkel, melyek¬
kel a jelenben nem kerülhetünk közvetlen kapcsolatba, csakis szakosodott hordozói
(sámán, tudós, pap) hitelesíthetik a múltbéli eseményeket. A tanulók projektekhez
köthető kisfilmjei ilyen értelemben tipikusan reprezentálják akommunikatív emlé¬
kezési aktust, hiszen a digitális történetek a még élő individuum személyes tapasz¬
talatainak manifesztációi az örökössel történő újraértelmezésben.
Az emlék közösségivé válása a megosztás folyamatában aktualizálódik, ami tör¬
ténhet ofiline és online formában is, mely utóbbi az internet széles közönsége szá¬
mára teszi elérhetővé a kisfilmeket, a narratíva publicitásának mértéke ez esetben
meghatározhatatlan méretű. A digitális történetek mint a kommunikatív emlékezet
filmszerű, megosztásra alkalmas manifesztációi előfeltételezik a párbeszédet örök¬
hagyó és örökös között, megteremtve a formát, hogy az idő múlásával az assmanni
értelemben vett kommunikációs emlékezet kulturális emlékezetté váljon.
5. A DIGITÁLIS TÖRTÉNETMESÉLÉS MINT MŰVÉSZETALAPÚ KÖZÖSSÉGI
RÉSZVÉTELI AKCIÓKUTATÁSI MÓDSZER
Horváth és Mitev (2015) szerint a kvalitatív kutatások célja, hogy segítségükkel
értelmezhetővé váljanak olyan események, szerepek, élethelyzetek vagy akár sze¬
mélyközi interakciók, amelyeket csupán úgy lehet a felszínre hozni, ha a kutató
maga is belemerül a kutatási alany hétköznapjaiba. A kvalitatív kutatási paradig¬
mában megfigyelhető új irány, hogy a figyelem a kutatási alanyok művészetalapú
feltáró módszer segítségével történő énartikulációjára irányul. Ilyennek tekinthető
például az értelmező fotóinterjú is, melyben egy, a téma szempontjából releváns