Page 52 [52]
II. Történetmesélés az információs korban [ 51
osztásait, valamint az általa követett hírszolgáltató mikrotartalmainak dömpingjét
találja. A szerkesztőségi kommunikáció, az egyéni önmegjelenítések és hírreflexi¬
ók mellett azonban virágkorukat élik a hírkommunikáció formai és narratív jelleg¬
zetességeit utánzó álhírek is a közösségi médián, amely a villámgyors terjedésnek
rendkívüli módon kedvező felület.
A klikkvadász álhírszövegek a tabloid tartalmakra éhező felhasználókat a bulvár¬
sajtó módszereivel, szenzációhajhász főcímekkel, hatásvadász fotókkal és az infor¬
máció visszatartásával nyerik meg. Veszekszki (2017) találóan „klikkfangos”-nak,
tehát klikkelésre furfangosan ösztönzőnek nevezi az álhírterjedés kommunikáci¬
ójának jellegzetességeit. A kattintások gyakran a tartalom megosztását is jelentik,
amely a gyors terjedés és egyben további klikkelés, ezáltal agazdasági haszon záloga
is. A közösségi médiában terjed a politikai-közéleti álhír is. A hamis vagy csúsztatott
információk terjedésének különösen manipulatív eszközei a photoshopolt képek
és deepfake-videók, ugyanis ultrarealisztikus hatásukkal elhitetik a felhasználóval,
hogy egy személy olyan helyen járt vagy olyat nyilatkozott, ami valós meggyőző¬
désével ellentétes. Ezek a tartalmak politikai dezinformációs kampány eszközei is
lehetnek ( Veszelszky, 2021). Aczél (2017) rávilágított, hogy a közösségi média hír¬
forrásként való értelmezése az információcsere ősi, közösségi modelljét idézi, ezért
az álhírek vizsgálatára a netnográfiát tartja alkalmasnak, amely képes az álhírek
születésének, terjedésének és társas-kulturális hatásának feltárására.
2. A 20. SZÁZADI AUDIOVIZUÁLIS NARRÁCIÓ METAMORFÓZISA
A 21. SZÁZADBAN
Az ezredforduló filmes narrációinak új jellemzője, hogy az elbeszélés rejtvénysze¬
rűvé vált, a történet rekonstruálásához a nézőnek kreatívan logikai összefüggéseket
kell keresnie a fragmentumok között. A tömegkultúra részét képező hollywoodi
műfaji elbeszélési formákra jellemző lineáris felépítés helyett is egyre inkább a
szerzői filmekre jellemző nonlineáris vagy elliptikus elbeszélési mód érvényesül.
A puzzle-elbeszélésre jó példa a misztikus időutazásos krimisorozat, a Dark vagy
Christopher Nolan filmjei.
Cameron (2012) moduláris narratívának nevezte azokat a komplex hollywoodi for¬
gatókönyveket, amelyeknek az időkezelése nem a hagyományos lineáris mintázatot
követi, hanem az időegységek modulokként variálódva szerepelnek a cselekményben,
így az események elbeszélése nem időrendi, hanem egyéb logikai sorrendben jelenik
meg. Az ilyen narráció szekvenciamodulokból épül föl, csakúgy, mint az ezredforduló
nonlineáris filmi narrációinak az a típusa, amelyben a cselekmény egy fix pontból in¬
dul ki, ahonnan kezdődően különböző cselekményalternatívák jelennek meg az elbe¬
szélésben (például Kieslowski Véletlen vagy Tykwer A lé meg a Lola című filmjében).
Az elágazásos filmelbeszélés másik típusa az epizódonkénti alternatívák bemutatása
(például Howitt A nő kétszer című filmje) (Bordwell, 2012). Az elágazásos elbeszélések
sorozatokban is megjelennek, példa erre az HBO A viszony (‘The Affair) című sorozata.