Oldal 11 [11]
10] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
1.1. Elbeszélés és kogníció
Jerome Bruner (1986) az emberi gondolkodás két módját különíti el: a para¬
digmatikusat és a narratívat. Ez a két mód az emlékek, tapasztalatok rendszerezé¬
sének, a valóság konstruálásának két típusát jelenti. A paradigmatikus gondolkodás
keretei a szabályok, az elméleti fogalmak, az érvek és a bizonyítékok, míg az emberi
gondolkodásnak a másik módja elbeszéléseken keresztül valósul meg. A két rendszer
logikájának eltérő jellegét Jerome Bruner a , ha x, akkor y" példáján keresztül mu¬
tatja be szemléletesen: a , Meghalt a király, és akkor meghalt a királynő is. állítással.
A paradigmatikus gondolkodás az állításban tényigazságot keres, míg a narratív
gondolkodás a két esemény közötti kapcsolatot is magában foglalja, ami Bruner sze¬
rint lehet gyász, öngyilkosság vagy cselszövés. A logikai-tudományos gondolkodás
a tapasztalati igazsággal való egybevetésre, az ellenőrizhetőségre épül, míg a narra¬
tív mód a történetekben lévő cselekedetek mögötti szándékokkal, a fordulatokkal
és a következményekkel kapcsolatos megismerésre. Az elbeszélésben a cselekvés
alkotóelemein (a helyzet, a tettek, a cselekvő személyek, az eszközök világán) túl
megjelenik egy másik tartomány is: a cselekvők tudatosságának a területe, melyen
keresztül feltárulnak a befogadó számára a cselekvő gondolatai, érzelmei, indítékai,
motivációi és perspektívája. Míg a paradigmatikus gondolkodási mód törekszik az
absztrakcióra, az ismeretek általános logikai rendszerbe történő beágyazására, addig
a narratív megismerésben az egyedi, személyes jelleg érvényesül.
Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan hatékony és természetes a történetmesé¬
lés a mindennapi emberi kommunikációban, általános működésére vonatkozó jel¬
lemzőit is fel kell tárnunk. A megismerés, az emlékezet és a narratíva kapcsolatá¬
val a narratív pszichológia foglalkozik. A történetmesélés aktusa az elbeszélésben
történő tudáskonstrukció, -átadás, -befogadás és -raktározás egységét foglalja ma¬
gában. A triviálisnak tűnő folyamat azonban fontos kognitiv mozzanatokböl tevö¬
dik össze: 1. az elbeszélés megalkotása során az elbeszélő szubjektív módon ren¬
dezi az emlékeit; 2. az átadáshoz az elbeszélő nyelvi vagy képi reprezentációt hoz
létre; 3. a reprezentációnak a befogadó számára értelmezhető narratív logikát kell
követnie; 4. az emlékezetből történő előhívásban a kollektívan értelmezhető nar¬
ratív sémák segítenek.
A történetek mesélésén és befogadásán keresztüli emberi ismeretközvetítés meg¬
értésében segítségünkre vannak a narratív és kognitív pszichológia kulcsfogalmai,
úgy mint a reprezentáció, a narratívum, a séma és a forgatókönyv. A fogalmak hát¬
terét kognitivista szociálpszichológiai és pszicholingvisztikai modellek képezik. Az
alapvetően konstruktivista szemléletű narratív pszichológiai megközelítésben a rep¬
rezentáció olyan aktív folyamat, amely során az egyén egy rajta kívül álló jelenség
helyettesítését hozza létre, miközben számba veszi a hasonlóságokat és a különbö¬
zőségeket. A fogalom jelzi a mentális tevékenységet, hiszen az egyén előidézi (re-)
a megjelenítéssel az eseményt, a fogalmat vagy személyt, és mintegy jelen lévőnek
(present) mutatja azt. A szubjektív reprezentációk funkciója az objektív kulturá¬
lis, társadalmi valóság — az egyén számára jelentésteli — leképezése. Az egyéni vagy