Oldal 36 [36]
Erről éneklek! Ahogy ti, múzsák, megismertétek Ruebert, a híres hőst, [A3*] aki
vitéz bosszúállóként védte meg a hazát, mikor nemrég a kiváló Mars csatáiba vonult.
Pieridák," most e munkát példás módon végezzétek! Adjátok hát nekem könnyedség¬
teket, hogy e férfiú vitéz tetteit méltó dalban tudjam lefesteni.
Július idusa után a Titán hatszor járta be a földet," és rózsás üstökével a harmatos
Aurora" siető égitestek köre alatt világolt már, mikor a mohamedán ármány csapato¬
kat indított táboraink ellen. Gazdag Ázsia szökevénye minden oldalról dúlta a szán¬
tóvetők megművelt földjeit. A nyílt mezőn körös-körül közeledtek már a lovasok
pompás alakzatban, dzsidák és arannyal díszített ércsisakok forgatagában. A törököt
fenséges nemzetségből választott nemesurak tartják féken. Mindegyikük peckesen
állt réztől ragyogó csúcsos sisakban, amit elöl díszesen csillogó sisaktoll fedett, és
tetőtől talpig tündöklő fegyverektől ragyogtak. Mindegyik megszemléli az övéit és
ily szavakkal buzdítja társait: Oh, szilaj és derék, fegyveres ifjak, ti válogatott vitézek,
szedjétek össze erőtöket és küldjétek halálba a katonákat, szorítsátok torkukra kardo¬
tok! Siessetek gyalogosok, készüljetek a gazdag zsákmányra! Vonjátok ki kardotokat
hüvelyéből, verjétek láncra mind, ki ellenszegül, ne kíméljetek egyetlen halandót se!
Erőszakkal pusztítsátok a házakat, védjétek a rabolt zsákmányt! Íme, már közeledik
is a haditettek édes dicsősége. Ne nyugtalankodjatok! A mi népeken és tartomá¬
nyokon uralkodó büszke királyunk meg fogja jutalmazni az ily vitéz cselekedeteket.
A sikeresen végrehajtott vitéz tettek miatt nincs ellenség a nyakunkon, és rettegés
uralkodik a mezőkön. Most aztán, óh, ifjú urak, hogy már se ellenség, se ellenséges
fegyver nem áll az utatokban, támadjátok a rettegő falvakat és földműveseket, ökröket
és gyenge juhokat!" [A3"] Ezeket mondták.
Hirtelen ijesztő zajjal férfiak csatakiáltásának moraja erősödött. Düh szállja meg
az elmét, lobognak a lelkek, nő az indulat, a katonák kivonják a kardokat, dárdát
ragadnak, friss lendülettel húzzák fel az íjakat és szívükben örömmel készülődnek
a csatára. A szép mezőn pedig szökellő lovak patája dobogott. A lovasság egy része az
ismert mellékutakat őrzi. Az újoncok egy része a megművelt földeket pusztítja végig,
miként az őrizetlenül hagyott akolra lopva leselkedő farkas, amely régóta úttalan
utak hasadékaiban bujkálva éhségtől korgó gyomorral a bárányok iránti szenvedé¬
lyét szélesre tárt torkának dühöngő mészárlásával csillapítaná, bendőjét újra teletöm¬
ve. Az ellenség nyers, kegyetlen és gyalázatos dühe így kínozta sokszor rettenetesen
a gyenge, földművelő parasztokat, és rombolta le falvaikat.
9 Múzsák értelemben. Jelentése pieriaiak (Pieridesz), vagyis akik Görögország egyik máig is élő regionális
egységéből, Pieriából származnak. Itt található az Olümposz-hegység, az istenek lakhelye is.
10 Hélioszra utal, aki minden nap tüzes szekerén keletről nyugatra tartva végigrepül az égbolton. Eiseler
szerint július idusa után hatszor tette meg ezt az utat, ami tehát július 21.
11 A hajnal istennője (görög megfelelője Éósz), aki az ég kapuit kinyitva bejelenti Héliosz érkezését. Tradi¬
cionálisan a rózsaszínt (erre utal a homeroszi rhododaktülosz, „rözsäsujjü” jelzö) &s a narancssärgät kap¬
csolták hozzá. Ovidiusböl vehette az Aurora capillis részt (Metamorphoses 5.440). Könnyei mint reggeli
harmat terítik be a mezőket (lásd például Ovidius Mez. XIII.621-622) és Hésziodosz Theogonidja (371¬
382) után a csillagok és bolygók születését is hozzá kapcsolták. Eiseler mindegyik attribútumára utal
a versben: a haját látta rózsaszínben ragyogni, amire jól rímel hangzásban a latin roscida, vagyis , harmatos"
jelző, és utal az égbolton szétszórt égitestekre is.
35