Oldal 36 [36]
OCR
Erről éneklek! Ahogy ti, múzsák, megismertétek Ruebert, a híres hőst, [A3*] aki vitéz bosszúállóként védte meg a hazát, mikor nemrég a kiváló Mars csatáiba vonult. Pieridák," most e munkát példás módon végezzétek! Adjátok hát nekem könnyedségteket, hogy e férfiú vitéz tetteit méltó dalban tudjam lefesteni. Július idusa után a Titán hatszor járta be a földet," és rózsás üstökével a harmatos Aurora" siető égitestek köre alatt világolt már, mikor a mohamedán ármány csapatokat indított táboraink ellen. Gazdag Ázsia szökevénye minden oldalról dúlta a szántóvetők megművelt földjeit. A nyílt mezőn körös-körül közeledtek már a lovasok pompás alakzatban, dzsidák és arannyal díszített ércsisakok forgatagában. A törököt fenséges nemzetségből választott nemesurak tartják féken. Mindegyikük peckesen állt réztől ragyogó csúcsos sisakban, amit elöl díszesen csillogó sisaktoll fedett, és tetőtől talpig tündöklő fegyverektől ragyogtak. Mindegyik megszemléli az övéit és ily szavakkal buzdítja társait: Oh, szilaj és derék, fegyveres ifjak, ti válogatott vitézek, szedjétek össze erőtöket és küldjétek halálba a katonákat, szorítsátok torkukra kardotok! Siessetek gyalogosok, készüljetek a gazdag zsákmányra! Vonjátok ki kardotokat hüvelyéből, verjétek láncra mind, ki ellenszegül, ne kíméljetek egyetlen halandót se! Erőszakkal pusztítsátok a házakat, védjétek a rabolt zsákmányt! Íme, már közeledik is a haditettek édes dicsősége. Ne nyugtalankodjatok! A mi népeken és tartományokon uralkodó büszke királyunk meg fogja jutalmazni az ily vitéz cselekedeteket. A sikeresen végrehajtott vitéz tettek miatt nincs ellenség a nyakunkon, és rettegés uralkodik a mezőkön. Most aztán, óh, ifjú urak, hogy már se ellenség, se ellenséges fegyver nem áll az utatokban, támadjátok a rettegő falvakat és földműveseket, ökröket és gyenge juhokat!" [A3"] Ezeket mondták. Hirtelen ijesztő zajjal férfiak csatakiáltásának moraja erősödött. Düh szállja meg az elmét, lobognak a lelkek, nő az indulat, a katonák kivonják a kardokat, dárdát ragadnak, friss lendülettel húzzák fel az íjakat és szívükben örömmel készülődnek a csatára. A szép mezőn pedig szökellő lovak patája dobogott. A lovasság egy része az ismert mellékutakat őrzi. Az újoncok egy része a megművelt földeket pusztítja végig, miként az őrizetlenül hagyott akolra lopva leselkedő farkas, amely régóta úttalan utak hasadékaiban bujkálva éhségtől korgó gyomorral a bárányok iránti szenvedélyét szélesre tárt torkának dühöngő mészárlásával csillapítaná, bendőjét újra teletömve. Az ellenség nyers, kegyetlen és gyalázatos dühe így kínozta sokszor rettenetesen a gyenge, földművelő parasztokat, és rombolta le falvaikat. 9 Múzsák értelemben. Jelentése pieriaiak (Pieridesz), vagyis akik Görögország egyik máig is élő regionális egységéből, Pieriából származnak. Itt található az Olümposz-hegység, az istenek lakhelye is. 10 Hélioszra utal, aki minden nap tüzes szekerén keletről nyugatra tartva végigrepül az égbolton. Eiseler szerint július idusa után hatszor tette meg ezt az utat, ami tehát július 21. 11 A hajnal istennője (görög megfelelője Éósz), aki az ég kapuit kinyitva bejelenti Héliosz érkezését. Tradicionálisan a rózsaszínt (erre utal a homeroszi rhododaktülosz, „rözsäsujjü” jelzö) &s a narancssärgät kapcsolták hozzá. Ovidiusböl vehette az Aurora capillis részt (Metamorphoses 5.440). Könnyei mint reggeli harmat terítik be a mezőket (lásd például Ovidius Mez. XIII.621-622) és Hésziodosz Theogonidja (371382) után a csillagok és bolygók születését is hozzá kapcsolták. Eiseler mindegyik attribútumára utal a versben: a haját látta rózsaszínben ragyogni, amire jól rímel hangzásban a latin roscida, vagyis , harmatos" jelző, és utal az égbolton szétszórt égitestekre is. 35
