Page 354 [354]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) tőle: ő bűnösnek tartja-e saját magát? Ha azt feleli, hogy nem, akkor engedjétek el. (Moldova: 1988:20) Moldova könyvei tele vannak ilyen döbbenetes történetekkel — de ezekből nem társadalomkritikai attitűd jelenik meg, sem Moldovánál, sem riportalanyainál, lojalitásuk a rendszer iránt magától értetődőnek tűnik. , Mindegy. Ha ezerszer kellene megvédeni a munkáshatalmat, megvédeném nem ezerszer, de százezerszer" — fejezi be élete nagy sérelmének, lefokozásának történetét egy nyugalmazott rendőr. (Moldova 1988:161) Az utolsó idézet szövegkörnyezetét érdemes hosszabban is idézni. Jól illusztrálja ugyanis Moldova legjellegzetesebb , módszerét": reflexió, kétkedés kifejezése, visszakérdezés nélkül egyszerűen leír mindent, időnként — már bocsánat a terminus technicus-ért — baromságokatis, amit a riportalanyai mondtak neki. A régi nagy idők [értsd: a Rákosi-kor — D. Cs.] izomkolosszus »hajra rendörei« is letűntek már a színről... a stílusuk sem illett már bele az új, liberálisabb módszerekbe [kiemelés tőlem — D. Cs.]” (Moldova 1988:155) — vezeti fel egy interjuját egy megnevezett? nyugalmazott rendőrrel. Az illető ÁVH-s volt, de állítólag fedett ügynökként, munkásnak álcázva próbált leleplezni ,egy összeesküvést" egy gyárban. Majd 1956-ban harcolt , az ellenforradalom ellen", utána pedig állítólag szovjet kötelékben dolgozott. 1957. február elsejéig maradtam a szovjet katonákkal, keményen dolgoztam: én kaptam el azt a palit, aki levágta a talapzatról a Sztálin-szobrot, ha jól emlékszem, a RipplRónai utca 21-ben lakott. Én felügyeltem a vasúti szállításokat, előfordult, hogy a szabotőrök a húst kint akarták hagyni a szabadban, hogy megromoljon, és rá lehessen fogni az oroszokra: eleve büdös húst küldtek. (Moldova 1988:158) [Már a rendőrség kötelékében:] Vagy ott volt az a nagy balhé egy kerületi kapitányságon. Egy százados törvénytelennek találta az egyik intézkedésemet, és le akart tartóztatni. — Maga? — kérdeztem tőle. — Ki maga? — Magának most én vagyok a miniszter! — Igen? Akkor jöjjön közelebb, miniszter elvtárs. Betakartam úgy, hogy levitte a falimosdót, sugárban dőlt a víz a csőből, aztán felborította a kályhát is, csupa korom lett. A zajra bejött a kapitány: 36: 8 Nem emlékszem arra tett utalásra, hogy a szerző bármikor megváltoztatta volna a riportalanyok nevét. A lakcím valóban lényeges történelmi adalék. Érdekes, a fenti sorok olvasásáig úgy hittem, hogy a nyolcméteres bronzszobrot egy egész csapat ember vágta le, vonszolta be a Blaha Lujza térig, majd darabolta fel. 36: a
