Page 354 [354]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
tőle: ő bűnösnek tartja-e saját magát? Ha azt feleli, hogy nem, akkor engedjétek el.
(Moldova: 1988:20)
Moldova könyvei tele vannak ilyen döbbenetes történetekkel — de ezekből nem
társadalomkritikai attitűd jelenik meg, sem Moldovánál, sem riportalanyainál,
lojalitásuk a rendszer iránt magától értetődőnek tűnik. , Mindegy. Ha ezerszer
kellene megvédeni a munkáshatalmat, megvédeném nem ezerszer, de százezer¬
szer" — fejezi be élete nagy sérelmének, lefokozásának történetét egy nyugalma¬
zott rendőr. (Moldova 1988:161)
Az utolsó idézet szövegkörnyezetét érdemes hosszabban is idézni. Jól illuszt¬
rálja ugyanis Moldova legjellegzetesebb , módszerét": reflexió, kétkedés kifeje¬
zése, visszakérdezés nélkül egyszerűen leír mindent, időnként — már bocsánat
a terminus technicus-ért — baromságokatis, amit a riportalanyai mondtak neki.
A régi nagy idők [értsd: a Rákosi-kor — D. Cs.] izomkolosszus »hajra rendörei«
is letűntek már a színről... a stílusuk sem illett már bele az új, liberálisabb mód¬
szerekbe [kiemelés tőlem — D. Cs.]” (Moldova 1988:155) — vezeti fel egy interju¬
ját egy megnevezett? nyugalmazott rendőrrel. Az illető ÁVH-s volt, de állítólag
fedett ügynökként, munkásnak álcázva próbált leleplezni ,egy összeesküvést"
egy gyárban. Majd 1956-ban harcolt , az ellenforradalom ellen", utána pedig
állítólag szovjet kötelékben dolgozott.
1957. február elsejéig maradtam a szovjet katonákkal, keményen dolgoztam: én kap¬
tam el azt a palit, aki levágta a talapzatról a Sztálin-szobrot, ha jól emlékszem, a Rippl¬
Rónai utca 21-ben lakott. Én felügyeltem a vasúti szállításokat, előfordult, hogy a
szabotőrök a húst kint akarták hagyni a szabadban, hogy megromoljon, és rá lehessen
fogni az oroszokra: eleve büdös húst küldtek. (Moldova 1988:158)
[Már a rendőrség kötelékében:] Vagy ott volt az a nagy balhé egy kerületi kapitányságon.
Egy százados törvénytelennek találta az egyik intézkedésemet, és le akart tartóztatni.
— Maga? — kérdeztem tőle. — Ki maga?
— Magának most én vagyok a miniszter!
— Igen? Akkor jöjjön közelebb, miniszter elvtárs.
Betakartam úgy, hogy levitte a falimosdót, sugárban dőlt a víz a csőből, aztán
felborította a kályhát is, csupa korom lett. A zajra bejött a kapitány:
36:
8
Nem emlékszem arra tett utalásra, hogy a szerző bármikor megváltoztatta volna a riportalanyok
nevét.
A lakcím valóban lényeges történelmi adalék. Érdekes, a fenti sorok olvasásáig úgy hittem, hogy
a nyolcméteres bronzszobrot egy egész csapat ember vágta le, vonszolta be a Blaha Lujza térig,
majd darabolta fel.
36:
a