Page 285 [285]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Utóbbira a számtalan lehetséges példa közül az egyik legszórakoztatóbb annak
vizsgálata, hogy a szakértők (kutatásokkal is alátámasztott) meggyőződésévé
vált, hogy az emberek túlnyomó többségének álmaiban nincsenek színek — de
csak a fekete-fehér televíziózás fénykorában. (Murzyn 2008, Schwitzgebel 2002)
De e kötetben talän stilszertibb Kemény Istvan munkäskutatäsaira (> 6.2.4 és
6.5.3) hivatkozni: amikor azt elemzi, hogy a felfele mobil munkäsok vilägkepeben
a társadalom piramis alakú vagy inkább egy létra, amelyen fel lehet mászni,
addig a mobilitásra nem törekvő munkások egy dichotóm, ők és mi-típusú világ¬
képet vallanak (Kemény 1990d/1971:158—-159) — számomra ez a , beépült tudás¬
szociológia" alkalmazásának egy tanulságos példája.
»Minden tudasszocioldgia és ideolégiakutatas kézponti problémaja minden
gondolkodás és megismerés léthez kötöttsége" (Mannheim 1994/1927:8), és mivel
ez a lét a weimari Mannheimnél hangsúlyozottan társadalmi lét — filozófiai
»szarmazasu” megközelítése szociológiai elméletté válik. Az első pillantásra oly
egyértelműnek látszó összefüggés implikációit követve azonban paradoxonok
egész sorába futhatunk.
A mannheimi paradoxonok egyike, hogy a tudás léthezkötöttsége Mannheim
szerint a 18. század végén és a 19. század első felében felemelkedő konzervati¬
vizmus találmánya. Mannheim egyik leghatásosabb gondolata szerint ugyanis
a konzervativizmus z tradicionalizmus (utóbbi ugyanis egyszerűen a meglévőhöz
való ragaszkodás). A konzervativizmus ideológia, a modernizáció veszteseinek
ideológiája, amely a racionalizálódás folyamatával (szimbolikusan) szembeszáll¬
va , felkarolta az irracionális életegyüttesek", tradíciók, hagyományok , ügyét."
Majd Marx kreatív újítása következett: radikális modernizáció-/kapitalizmus¬
kritikáját kombinálta a fejlődés igenlésével, sőt, ünneplésével. A marxi dialekti¬
kus materializmus, legalábbis a mannheimi értelmezésben, szintén a tudás
léthezkötöttségének gondolatával operált, de a konzervatívokkal szemben a
hagyományos, , irracionális életegyütteseket" nem védeni akarta, hanem elsö¬
pörni. (Mannheim 1994/1927)
Talán át tudjuk vágni magunkat az újabb mannheimi paradoxonon, ha , pro¬
vokatívan" ezt kérdezzük: most akkor a (társadalmi) lét határozza meg a tudást,
vagy az (e felismerés által nyert) tudás határozza meg a társadalmat? A válasz¬
kísérlet előtt olvassuk el a mannheimi főmű, az Ideológia és utópia (1996/1928)
bevezető gondolatát:
...korunk egyik anomáliájának kell tartanunk, hogy éppen azok a gondolkodá¬
si módszerek, amelyek révén a legfontosabb döntéseinket hozzuk, s amelyekkel
politikai és társadalmi sorsunk felismerésére és irányítására törekszünk, nem tu¬
* 284 +