Page 285 [285]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Utóbbira a számtalan lehetséges példa közül az egyik legszórakoztatóbb annak vizsgálata, hogy a szakértők (kutatásokkal is alátámasztott) meggyőződésévé vált, hogy az emberek túlnyomó többségének álmaiban nincsenek színek — de csak a fekete-fehér televíziózás fénykorában. (Murzyn 2008, Schwitzgebel 2002) De e kötetben talän stilszertibb Kemény Istvan munkäskutatäsaira (> 6.2.4 és 6.5.3) hivatkozni: amikor azt elemzi, hogy a felfele mobil munkäsok vilägkepeben a társadalom piramis alakú vagy inkább egy létra, amelyen fel lehet mászni, addig a mobilitásra nem törekvő munkások egy dichotóm, ők és mi-típusú világképet vallanak (Kemény 1990d/1971:158—-159) — számomra ez a , beépült tudásszociológia" alkalmazásának egy tanulságos példája. »Minden tudasszocioldgia és ideolégiakutatas kézponti problémaja minden gondolkodás és megismerés léthez kötöttsége" (Mannheim 1994/1927:8), és mivel ez a lét a weimari Mannheimnél hangsúlyozottan társadalmi lét — filozófiai »szarmazasu” megközelítése szociológiai elméletté válik. Az első pillantásra oly egyértelműnek látszó összefüggés implikációit követve azonban paradoxonok egész sorába futhatunk. A mannheimi paradoxonok egyike, hogy a tudás léthezkötöttsége Mannheim szerint a 18. század végén és a 19. század első felében felemelkedő konzervativizmus találmánya. Mannheim egyik leghatásosabb gondolata szerint ugyanis a konzervativizmus z tradicionalizmus (utóbbi ugyanis egyszerűen a meglévőhöz való ragaszkodás). A konzervativizmus ideológia, a modernizáció veszteseinek ideológiája, amely a racionalizálódás folyamatával (szimbolikusan) szembeszállva , felkarolta az irracionális életegyüttesek", tradíciók, hagyományok , ügyét." Majd Marx kreatív újítása következett: radikális modernizáció-/kapitalizmuskritikáját kombinálta a fejlődés igenlésével, sőt, ünneplésével. A marxi dialektikus materializmus, legalábbis a mannheimi értelmezésben, szintén a tudás léthezkötöttségének gondolatával operált, de a konzervatívokkal szemben a hagyományos, , irracionális életegyütteseket" nem védeni akarta, hanem elsöpörni. (Mannheim 1994/1927) Talán át tudjuk vágni magunkat az újabb mannheimi paradoxonon, ha , provokatívan" ezt kérdezzük: most akkor a (társadalmi) lét határozza meg a tudást, vagy az (e felismerés által nyert) tudás határozza meg a társadalmat? A válaszkísérlet előtt olvassuk el a mannheimi főmű, az Ideológia és utópia (1996/1928) bevezető gondolatát: ...korunk egyik anomáliájának kell tartanunk, hogy éppen azok a gondolkodási módszerek, amelyek révén a legfontosabb döntéseinket hozzuk, s amelyekkel politikai és társadalmi sorsunk felismerésére és irányítására törekszünk, nem tu* 284 +
