Page 276 [276]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
[...] az első világháború után [...] a magyar igazgatásban , középosztály" név alatt egye¬
sült úri és értelmiségi elemek a proletárforradalom visszahatásaként immár tudatos
társadalmi önvédelemre rendezkedtek be. Ugyanakkor azt is felfedezték, hogy a laissez
faire liberalizmus háttérbe szorulása folytán milyen új hatalmi lehetőségek nyílnak
meg a bürokratikus apparátus számára, s ezeket a modern lehetőségeket beállították a
maguk legkevésbé sem modern társadalmi önvédelmének a szolgálatába: a bürokrácia
erősítésének, tovább növelésének és a gazdasági életre való kiterjesztésének a lehe¬
tőségét tudatosan összekapcsolták a , középosztály" konzerválásának és pozícióerő¬
sítésének a műveletével. A harmincas-negyvenes évekre a Hivatal gyakorlatilag már
nagyobb hatalom volt a Nagybirtoknál és a Nagytőkénél [kiemelés tőlem — D. Cs.],
csak éppen nem, kevésbé volt ennek tudatában és nem tudott élni ezzel a hatalommal.
(Bibó István: A magyar közigazgatásról, 1994a/1947:310)2£?
Inspiráló fejtegetés, amely jól rámutat arra, hogy a kései Horthy-korszakban nem
pusztán egy diktátor akaratából duzzadt hatalmasra az államapparátus, hanem
mert volt rá igény is a társadalom bizonyos rétegei részéről. Az idézet utolsó
mondata azonban, véleményem szerint, már nem ilyen találó: Bibó mind 1938 és
1944 között, mind az idézett tanulmány 1947-es publikálása idején minisztériu¬
mi tisztviselő volt, és talán ezért érezhette úgy, hogy , a Hivatal" nem volt ,,tudata¬
ban és nem tudott élni ezzel a hatalommal". Lehet, hogy tévedek, de felfogásom¬
ban a korabeli állam, mint olyan, illetve számos tisztviselője nagyon is tudatában
volt, élt és visszaélt a hatalmával, az 1930-as évek végén pedig alapvető társada¬
lomszerkezeti vältozäsokat volt képes elérni (— 5.1.1 és 5.3.4). A nagybirtok a
Horthy-korszakban, főleg annak vége felé inkább volt az egyik legerősebb pressure
group, mintsem , uralkodó osztály". A nagytőke korábbi, jelentős hányadban
zsidónak minősített reprezentánsait éppen ebben a korszakban már háttérbe
szorította, majd kifosztotta az állam, de az új, jórészt állami kapcsolatainak kö¬
szönhetően helyzetbe került gazdasági elit 1944-ig még nem tudott önálló hatal¬
mi bázist kiépíteni (majd a Horthy-korszak államával együtt meg is bukott).
A magyar demokrácia válsága (1945) című esszé hatásos felütéssel kezdődik:
A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle féle¬
lem gyötri: fél a proletárdiktatúrától, és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják
egyik félelmet sem: Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és
mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyésző kisebbségben vannak, s kül¬
ső erők sem néznék szívesen egyik fordulatot sem. A politikai élet végzetes félelmeinek
263 Lásd még az Értelmiség és szakszerűség című írását is (Bibó 1994b/1947:333), ahol a fenti
gondolatot összekapcsolja a , kollektív félelem" felfogásával is, melyről a főszöveg folytatásában
lesz még szó.
e 275 "