Page 277 [277]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
azonban az a tulajdonságuk, hogy tárgyi előfeltételek híján is, pusztán a félelem erejé¬
nél fogva elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek. [...] Ha az ország nem tud
kiszabadulni a félelemnek ebből a csapdájából, előbb-utóbb óhatatlanul kettészakad
egy ostobán feltett alternatíva körül... (Bibó 1994c/1945:27)
Paradox módon: általános szinten nagyon bölcs és józan gondolatok, amelyek a
konkrét helyzet elemzéseként melléfogásnak tekinthetők. A , proletárdiktatúrá¬
tól" azaz akommunista hatalomátvételtől való félelem ugyanis pár éven belül
teljesen megalapozottnak bizonyult, míg , a reakciótól" való félelem jelentős
részben tudatos manipuláció volt az ellenzék, sőt, a nem-kommunista koalíciós
partnerek megfelemlitesere.?°*
Bibó , politikai pszichológiájának" kulcsfogalmát alkotó félelemfelfogasa,
inkább normatív és filozófiai, mintsem szociológiai (bár azért van szociálpszi¬
chológiai relevanciája is). Mint értelmiségi, teljesen egyetértek Bibóval abban,
hogy társadalmunkban - s talán térségünkben - a , félelem" egyrészt patológiás,
másrészt korántsem mindig mesterségesen gerjesztett jelenség (bár politikai
aktorok igen gyakran felhasználják és továbbgerjesztik a már létező félelmeket).
Szociológusként azonban a - politikai vagy politikai célokra is felhasznált — pánik¬
diskurzusok eszmetörténetin és történelmin túlnyúló elemzése érdekelne igazán.
Bármilyen közhelyszerű, hogy az , ellenségek" vagy , veszélyek" generálása bizo¬
nyos politikai szándékokat, vélt vagy valós érdekeket szolgálnak, de ennek mo¬
rális elítélése és , leleplezése" nem elég. , Nem félni... a lekicsinyléstől" sem? (Bibó
1986/1946:145) Sajnos úgy néz ki, hogy napjainkban a ,,lekicsinylés” ellen, az
elismerésért küzdő mozgalmak, politikusok, államok sérelmi játszmái (részle¬
tesebben: Dupcsik 2018c) egyre fontosabb szerepet töltenek be a politikai életben
— nemcsak térségünkben, hanem globálisan is. A , szép új világban" a hatalom¬
éhes, a demokráciát megcsúfoló vagy elvető politikusok és a demokrácia kiszé¬
lesítésén, vagy , finomításán" dolgozó erők együtt dolgoznak a társadalmak fé¬
lelmi szintjének emelése érdekében.
264 A később még említendő Hegedüs András így emlékezett: , [Ekkor] kommunista ifjúsági
funkcionárius vagyok. Úgy érzem: a kommunista párt, a Nemzeti Parasztpárt balszárnya, a
Szociáldemokrata Párt balszárnya, a Kisgazdapárt balszárnya közösen küzd a reakció ellen. Jó,
ma látom: ez egy nagyon primitív gondolkodás. Dehát abban a kategóriában gondolkodom, hogy
»progressziö« [haladás] vagy xreakcióx. Ez annyira megülte a gondolkodásomat, hogy tartok
például Kalocsán egy előadást — azt hiszem, 1946 végén volt — diákoknak, gimnazistáknak.
Beszed közben egyszer csak felkiält valaki: »Huszonötödik!« »Mi az, hogy huszonötödik?«¬
kerdezem. »Huszonötödször mondod, hogy reakciö!«-välaszolta. Ez is mutatja: gondolkodasom
ebbe a szük keretbe szorult. Nem olyan kategöriäkban gondolkodtam, hogy »demokräcia« vagy
»diktatüra«..., hanem abban, hogy »reakciö« vagy »progressziö«. Progressziö szamomra
automatikusan a kommunista párt és a vele szövetséges baloldali csoportok tevékenységét
jelenti." (Hegedüs 1989:56) Reakciós pedig: gyakorlatilag mindenki más (lásd még: Kása 1988).
* 276 *