DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Bibó presztízse és intellektuális befolyása ekkor volt a legerősebb, a halálát
követő egy-másfél évtizedben, amikor a politikai skála szinte minden szegmen¬
séből pozitívan lehetett rá hivatkozni, mint erkölcsileg fedhetetlen demokratára.
Valószínűleg éppen ez okozta, hogy később megritkultak a rá történő hivatko¬
zások (vagy legfeljebb kiüresítve, tartalmatlanul hivatkozzák). Jó példa erre, hogy
2011-ben a Magyar Posta bélyeget bocsátott ki, amelyen Bibó István arcképén
és életének néhány fontos évszámán kívül a híres idézet olvasható: , Demokra¬
tának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni."?? Mintha Bibó valami¬
lyen bátor politikai megmondóember lett volna — pedig érdemes idézni az egész
szövegkörnyezetet (jelen esetben arra a kötetre hivatkozva, amelyben az idős
kommunista diktátor Jem félt egyik áldozatával egy kötetben szerepelni):
Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása
veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának
lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: Ikiemelés az eredetiben — D. Cs.]
nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalom¬
tól, az összeesküvésektől [kiemelések tőlem — D. Cs.], az ellenség ismeretlen gonosz
szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól
az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy
félünk tőlük. Közép- és Keleteurópa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett
demokráciák, s minthogy [kiemelések az eredetiben — D. Cs.] féltek, nem is tudtak azza
válni. A zavartalanul szabad, félelemmentes politikai élet kialakulása a legkülönbö¬
zőbb pontokon beleütközött volna ezeknek a nemzeteknek a felelmi komplexumaiba...
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1986/1946:144.—145)
Több mint három és fél évtizede olvasom Bibó Istvánt, és még mindig revelatív
hatást gyakorol rám, mint egy — emelkedett hangon — manapság szinte elkép¬
zelhetetlen morális tartással bíró állampolgár hitvallása, vagy — prózaibban —
mint egy szokatlanul jól érthető politikai filozófia, esetleg — ne féljünk a kifeje¬
zéstől — mint a demokratizmus ideológiája. Ugyanakkor jelen kötet
megközelítésének szempontjából csak a társadalomról író szerzők sokaságára
tett hatása érdekes igazán. Bibó nem hogy protoszociológusnak, de még polito¬
lógusnak sem igazán tekinthető, bár gondolatai nagyon inspirálóaknak bizo¬
nyultak a társadalomtudósok számára is.
Jó példa lehet:
22 https://www.posta.hu/belyeg/belyegeink/archivum/2011/jeles_magyarok_100_eve_szuletett_
bibo_istvan