Page 217 [217]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
[...] A parasztság itt felvergődött valami színvonalra, megszerezhetett családonkint
20-30 hold földet, esetleg talán százat is, mint itt-ott a Sárközben, megszokott valami
módot és természetszerűleg még jobbra törekszik. (Illyés 1933: o. n.)
Majd Illyés egy olyan örökösödési rendszer ötletével jön elő, amely éppen az
egykézőket akadályozná meg abban, hogy az egész földbirtokot örököseikre
hagyják, míg a négy gyereket előnyben részesítené. Hihetetlen: éppen Illyés
hagyta volna figyelmen kívül, hogy a paraszti népesség mintegy 9096-ának nem
volt még tíz holdja sem, csaknem 479-ának pedig egyáltalán nem volt földje?
Ráadásul mind ő, mind a kortársai szinte sosem tudatosították: ennek oka nem¬
csak az egyenlőtlen birtokeloszlás volt, hanem az is, hogy az ország méreteihez
képest túl sokan próbáltak mezőgazdaságból élni. Nem sokkal később, 1945-ben,
egy olyan földreform során, amely sokkal radikálisabb volt, mint amilyet a két
világháború között bárki, akár a népiek is felvetettek volna, teljesen felszámolták
a nagybirtokrendszert. Az 1945-ös földosztás után azonban a parasztság 1796¬
ának még mindig nem volt földje, a birtokok 8796-a pedig még mindig kisebb
volt tíz holdnál.
Igazi szentségtörés lett volna akkor, ha valaki az elemi iskolai matematikai
készségét mozgósítva megállapítja: Magyarországon a földkérdés nem oldható
meg másként, mint a (mezőgazdasági) népesség drasztikus csökkenése árán."
Igazi szentségtörés lett volna annak felvetése: mivel 1914 (a tömeges tengeren¬
túli kivándorlás lezárulása) és 1949 (a mezőgazdaság ún. kollektivizálása és az
erőltetett iparosítás kezdete) között a mezőgazdasági népesség érdemben nem
tudott csökkenni, az egyke tulajdonképpen nem , csak" egyéni szinten, hanem
magyar össztársadalmi szinten is optimális és jövőbe mutató stratégia lehetett.
Kivéve persze akkor, ha a népek népesedésének alakulását nulla összegű játsz¬
mának tekintjük, gyilkos versenynek, amelyben életveszélyes egy kicsit is lema¬
radni, háborúnak, ahol az anyák méhe a csodafegyver (Wunderwaffe). A Pusz¬
tulás mindenesetre valami hasonló világképet állít elénk: Illyés, miután
szörnyülködik azon, hogy Európa népessége 1800-tól az ő koráig 2,7-szeresére
nőtt [azóta az 1800-as érték csaknem négyszeresére — D. Cs.],?? hozzáteszi:
Az egykét csaknem minden országban ismerik. Ha mindenütt egyforma arányban
lépne fel, alapjában semmi baj nem volna, a népek egyensúlyi aránya megmarad. De
csak egy-két évtizeddel előbb lépjen fel az egyikben, mint a másikban, az utóbbi rögtön
elnyeli az előbbit. A háború előtti Franciaországra végzetes veszedelmet jelentett, mert
181 Ez lett végül a kommunista rendszer , megoldása" — a ,,szokdsos” embertelenséggel és
dilettantizmussal levezényelve a folyamatot. — 6.1 és 6.3.2
182 1800-ban 188, 1933-ban 506 millió, 2018-ben 746 millió.
* 216 +