Page 216 [216]
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN
ki. Márpedig a felsorolt falvakban a reformátusok száma 20 év alatt valóban
csökkent 1896-kal. Ennek oka azonban, figyelmeztetett a rutinos társadalomku¬
taté (— 3.2.5), lehet az elvándorlás is.
Baranya 1066 reformatust veszitett, viszont Pécs 68,6%-kal, azaz 1530 reformatussal
szaporodott az utóbbi tíz évben. Továbbá Budapesten az utóbbi tíz év alatt a katoli¬
kusok szaporodása 8,296, ellenben a reformátusoké 20,396, ami nyilván nagyobbrészt
nem születés, hanem bevándorlás [eredménye]. (Braun 1933:280)
Mindamellett közismert tényként kell elismernünk, hogy a reformátusok szüle¬
tési számaránya alacsonyabb az országos átlagnál — teszi hozzá Braun. Azonban
ez szabályszerű jelensége a születések mesterséges szabályozásának, az emberi
nem jövőjére nézve ennek az oly döntő fontosságú találmánynak terjedése óta,
hogy t. i. a születések mesterséges szabályozásának ismerete a lakosság vagyo¬
nosabb és intelligensebb részében terjed gyorsabban. A zsidók száma Baranyában
tíz év alatt 16,296-kal csökkent, a Dunántúlon 13,6%-kal, Budapesten 5,2%-kal,
az egész orszagban 6,1%-kal. (Braun 1933:280)
Valóban , közismert tényről" van szó. Például Kovács Imre említett művében
(> 4.3.3) az egykézés egyértelmű vallási meghatározottságáról is ír: , Az egyké¬
ző református őslakosság pusztulásnak indult... [míg] a bevándorlók jobbára
katolikusok." (Kovács 1989/1937:88) Hasonló szembeállítással dolgozik a kitűnő
néprajzos szerzőpáros is: , A századforduló körül, a két világháború közt is sok
gyermek jellemezte például Átány közelében a mezőkövesdi matyókat, vagy a
Jászságot (mindkettő katolikus vidék). [Ugyanakkor al születések számának erős
korlátozására a legszembeszökőbb példákat az ország nyugati felében néhány
református népcsoportnál találhatjuk." (Fél-Hofer 2010:137) Noha mindkét
idézett mű óvakodik a nyílt általánosítástól, azért a szembeállítás sugallata mégis
nyilvánvaló: a reformátusok , hajlamosabbak?" az egykézésre, mint a katolikusok.
Az országos adatok azonban megint csak nem támasztják alá ezt az esetleges
általánosítást: 1873 és 1913 között az anyák között a reformátusok aránya 13,496¬
ról 13,596-ra változott, tehát gyakorlatilag stagnált (míg a katolikusoké ugyanezen
periódusban — nem számottevő mértékben, de — csökkent, 52,696-ról 51,2%-ra,
Demográfiai évkönyv 2011:2.4.15. adatsor). A két világháború között pedig,
ironikus módon, éppenséggel még nőtt is az anyák között a reformátusok aránya
(1919: 18,7%, 1938: 21,6%), miközben a katolikusoké (1919: 66,9%, 1938: 66,6%)
stagnält. (Demogräfiai evkönyv 2011:1.4.36. adatsor)
Tudom, itt már az sem segítene, ha földet adnának. Az történne, ami a Särközben, ahol
a tízholdas gazdák [kiemelés tölem - D. Cs.] eppügy egykesek, mint a szäzholdasok.
* 215 +