Page 164 [164]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 163
örmény tagjai azokat az örményeket képviselték, akik az akkori rezsimen, annak
intézményi keretein belül akartak változást elérni, és elleneztek mindennemű
fegyveres megmozdulást vagy felkelést. Az Örmény Forradalmi Szövetség (Hay
begbapokbagan tasbnagtsutiun, HHT), amely befolyásánál és létszámánál fogva
a legfontosabb forradalmi párt volt, lényegében ugyanezt az utat választotta.
Ők is az oszmán államot és annak intézményrendszerét tekintették adottnak,
ezen a kereten belül cselekedtek. Csakhogy az ő eszköztárukba bekerült az
forradalmi harc is.
Az első mesrutiyet alkotmánypárti , ifjúoszmánjai" után egy generációval
megjelent egy oszmán forradalmi mozgalom, amelyet általában az , ifjútörök"
kifejezéssel írnak le. Az ifjútörököknek az volt az elképzelésük, hogy a tanzi¬
mat-politikusok reformprogramját végigvigyék, meg voltak arról győződve, hogy
a hamidi autokrácia évtizedei után a politikai reformok csakis az alkotmány
megerősítése után lehetségesek, és ehhez forradalmi tettekre, illetve a szultán
eltávolítására van szükség.75 Az örmény forradalmárok csatlakoztak ehhez a
mozgalomhoz, szorosan együttműködtek az ifjútörök vezetőkkel, és hozzájuk
hasonlóan a puccs mellett döntöttek. Azt remélték, hogy az alkotmány révén
politikai reformokat tudnak majd elérni, ezáltal pedig egyenlő bánásmódot
minden oszmán egyénnek, illetve nagyobb védelmet a tartományokban élő
örmények részére. Ugyanakkor nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez a politikai
program az akkori rezsim és annak funkcionáriusai ellen irányult, nem pedig
az oszmán állam ellen. A forradalmi összeesküvés és erőszak II. Abdul-Hamid
ellen irányult, a török és örmény forradalmárok gyűlölete pedig a kémeire össz¬
pontosult. Azt azonban soha nem kérdőjelezték meg sem az örmény forradal¬
márok, sem török társaik, hogy az oszmán állam jelentette e gondolatok és tettek
keretét, csakis ezen belül nyertek értelmet a tetteik.7" A Tashnagtsutiun legfon¬
75 Az ifjútörök ellenzék színre lépéséről és fejlődéséről vö. Hanioslu, $ükrü (1995): The
Young Turks in Opposítion, New York és uő (2001: Preparation for a Revolution: The Young
Turks, 1902-1908, Oxford.
76 Eza kijelentés érvényben marad akkor is, ha olykor szé esik a , török rabigától való meg¬
szabadulásról". A leegyszerűsített retorika és utópia egy dolog, a valós politikai célok és
programok pedig egy másik. Mégis figyelemre méltó tény, hogy az ifjútörök forradalmárok
között az örmények különösen merészek és tettre készek voltak. Nem véletlen, hogy az
Abdul-Hamid elleni 1905-ös merényletkísérletet örmény forradalmárok vezették. A Tash¬
nagtsutiunrél Id. Nalbandian: The Armenian Revolutionary Movement. 151-178. 0.; Dasna¬