Page 163 [163]
162 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
mán-orosz együttműködés hívei voltak anélkül, hogy hűtlenek lettek volna
ahhoz az országhoz, amelyben éltek), anglofil nézetekről (vagyis reménykedtek
abban, hogy a britek ragaszkodnak az oszmán reformokhoz), illetve frankofil
vagy italofil nézetekről (sok örmény katolikus abban reménykedett, hogy a fran¬
ciák vagy az olaszok fogják kikényszeríteni a reformokat).
Ha elemezzük az örmény történetírás fejlődését és ezen belül a magas rangú
örmény-oszmán tisztviselőket és képviselőket, akkor figyelembe kell venni, hogy
a továbbiakban alapvetően azok a keleti örmény értelmiségiek írták a történel¬
met, akik közel álltak a forradalmi pártokhoz, mint ahogy az ismert Leo (A ra¬
kel Babakhanian)?" és Mikayel Varantian. Ráadásul igen sok tényező befolyá¬
solta az akkori vitákat, mint ahogy a későbbi történettudományi elemzéseket
is. Ezeket vázlatosan így lehet összegezni: az első ilyen tényező a generációs
konfliktus az amirák és az új elit képviselői között (utóbbiak főleg az esnaf
társadalmi rétegből jöttek), illetve — ennek nyomában -— egy másik generációs
konfliktus, mely az időközben elhelyezkedett tisztviselők és az ifjú forradalmá¬
rok között alakult ki; a második tényező egyfajta osztályharc volt;?7t a harmadik
tényező pedig egy kettősség (vagy ha úgy vesszük, konfliktus) az oszmán nyu¬
gati örmények és az orosz keleti örmények között, akik eltérő mintákat követtek,
eltérő tapasztalatokkal rendelkeztek, és politikai elképzeléseikben és lehetősé¬
geikben is különböztek.
E komplex és sokrétű háttér előtt a fő aktuális politikai téma az volt, hogy
mely módszerek és eszközök a legalkalmasabbak arra, hogy az oszmán keleti
tartományokban élő örmény lakosság helyzetén — ami folyamatosan romlott,
ahogy a birodalom válsága elérte tetőfokát — javítson. Az oszmán parlament
7? Nalbandian: The Armenian Revolutionary Movement. 27. o.
33 Leo többkötetes művét az örmény történelem legfontosabb referenciamunkájának szok¬
täk tekinteni; Leo (1966-): Yergeri joghovadzu. Dase hadorov, 10 kötet, Jerevän.
+ Ezta harcot ältaläban ügy szoktäk leirni, mint az amiräk és esnafok közötti harcot, de
figyelembe kell venni azt is, hogy a forradalmi pártok egyrészt inkább a fiatal, modern
oktatásban részesült értelmiségi elitet vonzották, másrészt pedig a társadalom alsó rétegeit,
akiket nem lehet egységesen az esnafokhoz sorolni. Egy másik fontos tényező, hogy a for¬
radalmárok alighanem a vidéki népesség körében toborozták a követőiket, míg az amirák
és esnafok városi csoportosulások. A politikai pártok társadalmi összetételének, vezetősé¬
gének és követőinek rendszerező vizsgálatára ebben az összefüggésben nagy igény lenne.