Page 60 [60]
3. Az örménység identitása e 59
Nem érdemes részleteiben elemezni a vitát, amely a korabeli magyar polgáro¬
sodás visszásságairól szól, csupán azt fontos érzékeltetni, hogy a Szamosújvá¬
ron és Erzsébetvárosban koncentrálódó örménység etnikai foglalkozási sajá¬
tosságának, tehát a kereskedelemnek és a kézműiparnak továbbvitele helyett
a polgári pályák felé fordult. Ráadásul a polgárság, mint társadalmi réteg
a nagyvárosok felé gravitált, ami az örmények migrációját is befolyásolta, és
hozzájárult a nagyvárosi örmény közösségek, így a kolozsvári vagy a budapesti
kialakulásához. Mindez óriási különbség a székelyföldi fejlődéshez képest,
amely szerényebb alapokról indult ugyan, de a 19. század végén igen jelentős
lokális felívelési szakaszon ment keresztül. A Gyergyószentmiklósra jellemző
konjunktúra a hanyatló rendi városokkal ellentétben erős vonzerőt gyakorolt
a modern értelemben vett polgárságra.
3.4. Az integrációs modell
A következőkben az örmény városépítészet keretnarratíváját az integráció egyes
lépcsőfokain keresztül határozzuk meg. A 18-19. század bő két évszázada alatt
az örmény építészet vizsgálati tárgya az örménység fogalmának változásával
együtt módosul. Ám nemcsak az örmény etnikai tudat változását kell figye¬
lembe venni, de az építészeti források jellegét is. Általános törvényszerűség,
hogy az időben fiatalabb építészeti rétegek részletesebbek, míg visszafelé
haladva egyre szűkül a vizsgálati anyag. Mindez vonatkozik az épületek számára
éppúgy, mint azok jellegére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a maga korának
csúcstechnológiáját képviselő barokk palota bontása kisebb valószínűséggel
következik be, mint egy mellette álló szerény sár- vagy faházé. Ha ezt nem
vennénk figyelembe, fennállna a veszélye annak, hogy a ma álló emlékek alapján
túlbecsüljük a 18. század minőségi eredményeit. A modellt befolyásoló másik
építészeti törvényszerűség szintén az időtállóság szerepével függ össze. Eszerint
a településképet alkotó három alapvető szintnek, a teleknek, az épületnek és
a diszitménynek más-más a megújulási ideje. ? Az első szint kétszáz év alatt
jóformán változatlan maradhat, miközben a generációkat kiszolgáló épületál¬
lomány kétszer is lecserélődhet, nem beszélve a felületkezelés (vakolat, tető)
"3 Hassler, Uta (Hg.) (2011): Langfriststabilität, Zürich, ETH.