Page 140 [140]
2. LICITELJÁRÁS, ÁLLAMI SZERZŐDÉSEK
a vámokat, és biztosítják annak számára, akinek a tanács megszavazta
a bérbeadott bányákat, részint az üzemben lévőket, melyek három évre bérbe¬
adók, részint az engedményeseket, melyek [...] évre bérbeadók [...] Az egy évre
bérbeadott vámokat - a bérlőt és a bérösszeget felírva fehér táblákra — a ta¬
nácsnak nyújtják be."
Kérdéses viszont, hogy a merides alapján való licitre bocsátás működ¬
hetett-e, ha minden meris (kivétel nélkül) ötszáz medimnoi (száz búza,
négyszáz zab) gyanánt volt definiálva törvényi szinten. Az állami árverések,
a liciteljárások lebonyolításának szokásos menetéről számos forrás tudósít;
különösen az adóbérlés (az adóbehajtás magánszemélyek részére való szer¬
ződéses kiadása) állt a figyelem középpontjában. A gazdag anyagból itt két
forrásszöveget szeretnék bemutatni.
Plutarchos Alkibiadés életéről tudósítva a következő anekdotát meséli el:
Így bánt más csodálóival is. Egyetlen kivétel egy bevándorolt, még csak nem is
különösebben gazdag idegen volt. Ez az ember állítólag minden ingóságát
pénzzé tette; az érte kapott száz aranysztatért pedig letette Alkibiadés lába elé,
és arra kérte, hogy fogadja el. Ő ezen jót nevetett, de azért hízelgett a hiúságá¬
nak, s meghívta az embert vacsorára. A kellemesen eltöltött este után vissza¬
adta a pénzét, majd felszólította, hogy másnap azon a nyilvános árverésen,
amelyen bérbe adják a közadókat azoknak, akik a legtöbbet ígérik, ígérjen rá
a többi árverezőre.""
Plutarchos egy metoikos esetéről tudósít, aki Athénba érkezve igyekezett
a helyi , jó társaságban" tájékozódni, forgolódni — aminek során hamarosan
heves szerelemre gyulladt az egyik vezető politikus, Alkibiadés iránt. Szen¬
vedélyétől fűtve minden ingóságát, értéktárgyát elidegenítette, és a teljes
befolyt pénzösszeget felajánlotta vonzalma tárgyának. Alkibiadés tréfára
vette a dolgot, mégsem utasította el az idegen férfi társaságát. Nagylelkűen
vendégül látta, majd visszaadta neki az egész pénzösszeget; ugyanakkor
politikai tervet kovácsolt a váratlanul felbukkant jelentős készpénz hasznos
felhasználására. Azt kérte az idegentől, hogy a következő napon menjen el
az agorára, és ezzel a tetemes összeggel licitálja túl az adóbérlőket. Az
idegen előbb vonakodott, de Alkibiadés rászorította a közreműködésre.
Másnap az aggodalommal telt metoikos valóban elment az agorára, és egy
156 Arist. Ath. pol. 47,2. Itt és akövetkezőkben Ritoók Zsigmond fordítása.
457 Plut. Alkibiadés 5; ford. Máthé Elek.
s 139 "