OCR
2. LICITELJÁRÁS, ÁLLAMI SZERZŐDÉSEK a vámokat, és biztosítják annak számára, akinek a tanács megszavazta a bérbeadott bányákat, részint az üzemben lévőket, melyek három évre bérbeadók, részint az engedményeseket, melyek [...] évre bérbeadók [...] Az egy évre bérbeadott vámokat - a bérlőt és a bérösszeget felírva fehér táblákra — a tanácsnak nyújtják be." Kérdéses viszont, hogy a merides alapján való licitre bocsátás működhetett-e, ha minden meris (kivétel nélkül) ötszáz medimnoi (száz búza, négyszáz zab) gyanánt volt definiálva törvényi szinten. Az állami árverések, a liciteljárások lebonyolításának szokásos menetéről számos forrás tudósít; különösen az adóbérlés (az adóbehajtás magánszemélyek részére való szerződéses kiadása) állt a figyelem középpontjában. A gazdag anyagból itt két forrásszöveget szeretnék bemutatni. Plutarchos Alkibiadés életéről tudósítva a következő anekdotát meséli el: Így bánt más csodálóival is. Egyetlen kivétel egy bevándorolt, még csak nem is különösebben gazdag idegen volt. Ez az ember állítólag minden ingóságát pénzzé tette; az érte kapott száz aranysztatért pedig letette Alkibiadés lába elé, és arra kérte, hogy fogadja el. Ő ezen jót nevetett, de azért hízelgett a hiúságának, s meghívta az embert vacsorára. A kellemesen eltöltött este után visszaadta a pénzét, majd felszólította, hogy másnap azon a nyilvános árverésen, amelyen bérbe adják a közadókat azoknak, akik a legtöbbet ígérik, ígérjen rá a többi árverezőre."" Plutarchos egy metoikos esetéről tudósít, aki Athénba érkezve igyekezett a helyi , jó társaságban" tájékozódni, forgolódni — aminek során hamarosan heves szerelemre gyulladt az egyik vezető politikus, Alkibiadés iránt. Szenvedélyétől fűtve minden ingóságát, értéktárgyát elidegenítette, és a teljes befolyt pénzösszeget felajánlotta vonzalma tárgyának. Alkibiadés tréfára vette a dolgot, mégsem utasította el az idegen férfi társaságát. Nagylelkűen vendégül látta, majd visszaadta neki az egész pénzösszeget; ugyanakkor politikai tervet kovácsolt a váratlanul felbukkant jelentős készpénz hasznos felhasználására. Azt kérte az idegentől, hogy a következő napon menjen el az agorára, és ezzel a tetemes összeggel licitálja túl az adóbérlőket. Az idegen előbb vonakodott, de Alkibiadés rászorította a közreműködésre. Másnap az aggodalommal telt metoikos valóban elment az agorára, és egy 156 Arist. Ath. pol. 47,2. Itt és akövetkezőkben Ritoók Zsigmond fordítása. 457 Plut. Alkibiadés 5; ford. Máthé Elek. s 139 "