Oldal 243 [243]
OCR
242 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN akadémiai szféra és az intézmény működtetésében közreműködők mesterséges szétválasztásának és a kétféle tevékenység markáns elhatárolásának. Emellett a kutatások azt is bemutatták, hogy a kétfős csoportokban eleve hajlamosak a tagok magukénak tudni a vezetőszerepet."! Így tehát a már eleve töredezett belső struktúrát a jogalkotó a kettős vezetés rendszerével anélkül terhelte meg, hogy a két első számú vezető között felmerülő konfliktusok kezelésére mechanizmusokat alakított volna ki." A kettős vezetés már önmagában erős kritika tárgya, de a felsőoktatásban további problémát jelent, hogy a vezetéselmélet ajánlásával ellentétben a meglévő szervezetbe nem a már hivatalban lévő korábbi egyedüli vezető bekapcsolásával választották ki a társvezetőt, ami a konfliktusokat a rendszerbe bekódolta, mint ahogy az is, hogy a két vezető két ellentétes érdek megjelenítőjeként funkcionál." A konfliktushelyzetek kezelésének mechanizmusa formális, a miniszter lényegében igazságosztó szerepe fenntartói mivoltából eredően eleve kétséges, ráadásul távol van, az akut döntési helyzetekben inkább hátráltató tényező, konkrét ügybeli tájékozottsága is kérdéses." A fenntartó szerepében megjelenő állam pedig ágazatirányító súlyánál fogva is olyan nyomás alá helyezheti 285 amely a felelős szakmai működést jelentősen behatárolja. a vezetőket, A rektor és a kancellár szakmai felelőssége egyaránt komplex, egymással öszszefügg, helyenként (különösen a tudomány szabadságával biztosított tevékenység körében) összefonódik. Noha a felelősség vizsgálatához az azt megalapozó hatáskörök világos megfogalmazása és elhatárolása — a kettős vezetés esetében kiemelt jelentőséggel bíróan — nélkülözhetetlen lenne, a bemutatottak alapján lényegében maguk a vezetők sem lehetnek tisztában azzal, a jogszabályi környezet ugyanis ehhez nem ad támpontot. Ahogy ezt a kancellár törvényesség biztosítása vonatkozásában előírt hatásköre és a rektori munkáltatói jogkörbe tartozók számára adott utasítás közötti konfliktusok kapcsán vázoltam, még az olyan viszonylag egyértelmű hatáskör-elhatárolási helyzetben is, mint a többé-kevésbé egyértelműen szabályozott munkáltatói jogkörgyakorlás, felvetődnek olyan kérdések, amelyek a felelősség tisztázatlanságához vezetnek. A felelősség tisztázásának van egy közelebbi, praktikus oka is. A felsőoktatási intézményekre is érvényes megállapítás szerint a magasabb pozícióban lévő 28. Forsyth, Donelson R. - Zyzniewski, Linda E. - Giammanco, Cheryl A.: i.m. 63. 282 Beräcs Jézsef et al.: im. 35-36. 3 Csurilla Gergely: i.m. 46-48., 55-56. 284 Kováts Gergely: 2016a, i.m. 93. 285 Állami intézményben a kancellár és a rektor munkáltatója egyaránt a miniszter, ami önmagábanis konfliktusforrás és jelentős nyomást keletkeztet. (Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 15.) Ráadásul a kancellárnak egyszerre több, ellentétes elvárásnak, intézményi és fenntartói érdeknek, a rektor által képviselt akadémiai szféra és a miniszter fellépésének is meg kell felelnie. (Kováts Gergely: 20164, i.m. 39.)
