Oldal 244 [244]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 243 munkavállaló — különösen a vezető — bizalmi jellegű felelőssége nagyobb," amely lényegében valamennyi felelősségi körben — törvényben rögzített módon -—, kifejezetten pedig a kártérítési felelősség eltérő nagyságában testet is ölt. Azáltal, hogy az Nftv. végső soron a munkajogi, azon keresztül pedig a polgári jogi szabályozásba utalja a vezetői kárfelelősség kérdését, azzal is szembe kell néznünk, hogy a munkajogi kártérítési szabályozás polgári jogi jellegének erősödése milyen kôvetkezményekkel jâr a felsőoktatási intézményekben. Az ugyanis, hogy az Mt.4. kontraktuális szabályaiban zsugorodott az önállóságra, elkülönülésre mutató jelleg, és a kártérítési felelősség vonatkozásában az is elmondható, hogy ,a polgári jogi és a munkajogi szabályozás nemhogy közeledett egymáshoz, hanem voltaképp (legalábbis részben és sajátos jogi, jogtechnikai megoldások révén) egybeolvadt," 287 a munkajog egyébként magánjogi jogalanyok közötti szerződéses viszonyt szabályozó mivoltával összhangban áll. A felsőoktatás esetében azonban még a nem állami egyetemek, főiskolák esetében sem beszélhetünk tisztán polgári jogi jogalanyiságról, hiszen amint azt a felsőoktatási intézmény fogalmának meghatározásakor láttuk, közjogi jogi személyiségű közintézetekről, az állami intézmények esetében ráadásul közalkalmazotti jogviszonyról van szó. Mindez tehát végső soron azt eredményezi, hogy a magán munkajogi viszonyoktól jellegében távolabb álló működést megvalósító felsőoktatási intézményi körben úgy erősödött meg a jogi felelősség objektív mivolta, hogy szemben a magánszférában működő szervezetekkel, a munkavállalói és kártérítési felelősség szakmai és számos esetben jogi alapja hiányzik vagy nem egyértelmű. Ez pedig ahhoz is vezethet, hogy a felelősség megállapítása megnehezül, a vagyoni kárt nem okozó felelősséget megalapozó tevékenységek és mulasztások esetében pedig kifejezetten ellehetetlenül. Mindezek alapján egyértelmű hatásköri és felelősségi szabályok kidolgozására van szükség, Világos hatáskör nélkül egyértelműen megállapítható felelősség sincs. Aztis láttuk ugyanakkor, hogy a jelenlegi rektori-kancellári hatáskör-elhatárolás problematikus, de ez elsősorban a két vezető egyenrangú pozíciójából fakad. Ezért első lépésben a kancellár helyét szükséges újragondolni. Ennek során a rektor egyszemélyi felelős vezető pozícióját vissza kell állítani. A kancellár kiválasztását szenátusi — és amennyiben kialakításra kerül egy valódi board jellegű testület a piaci-tärsadalmi környezet képviselőiből, e testület — döntési hatáskörébe utalva kell a vezetés részévé tenni. A pozíció betöltését szigorú szakmai feltételekhez (végzettség, munkatapasztalat) kell kötni, amelyben a felsőoktatás, tudomány világa vagy az intézmény működéséhez szorosan kapcsolódó területen betöltött vezetői tisztségnek meg kell jelennie. Összeférhetetlenségi szabályok kialakításával 286 Zaccaria Marton Leé: i.m. 93. 287 Lőrincz György: 2014a, i.m. 6. A kárfelelősségi szabályok magánjogi dominanciájának a Ptk.-val szoros összefüggéseire lásd: Hajdú József: i.m.. 116—117.
