Oldal 243 [243]
242 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
akadémiai szféra és az intézmény működtetésében közreműködők mesterséges
szétválasztásának és a kétféle tevékenység markáns elhatárolásának. Emellett a
kutatások azt is bemutatták, hogy a kétfős csoportokban eleve hajlamosak a ta¬
gok magukénak tudni a vezetőszerepet."! Így tehát a már eleve töredezett belső
struktúrát a jogalkotó a kettős vezetés rendszerével anélkül terhelte meg, hogy a
két első számú vezető között felmerülő konfliktusok kezelésére mechanizmusokat
alakított volna ki." A kettős vezetés már önmagában erős kritika tárgya, de a
felsőoktatásban további problémát jelent, hogy a vezetéselmélet ajánlásával ellen¬
tétben a meglévő szervezetbe nem a már hivatalban lévő korábbi egyedüli vezető
bekapcsolásával választották ki a társvezetőt, ami a konfliktusokat a rendszerbe
bekódolta, mint ahogy az is, hogy a két vezető két ellentétes érdek megjelenítője¬
ként funkcionál." A konfliktushelyzetek kezelésének mechanizmusa formális,
a miniszter lényegében igazságosztó szerepe fenntartói mivoltából eredően eleve
kétséges, ráadásul távol van, az akut döntési helyzetekben inkább hátráltató
tényező, konkrét ügybeli tájékozottsága is kérdéses." A fenntartó szerepében
megjelenő állam pedig ágazatirányító súlyánál fogva is olyan nyomás alá helyezheti
285 amely a felelős szakmai működést jelentősen behatárolja.
a vezetőket,
A rektor és a kancellár szakmai felelőssége egyaránt komplex, egymással ösz¬
szefügg, helyenként (különösen a tudomány szabadságával biztosított tevékenység
körében) összefonódik. Noha a felelősség vizsgálatához az azt megalapozó hatás¬
körök világos megfogalmazása és elhatárolása — a kettős vezetés esetében kiemelt
jelentőséggel bíróan — nélkülözhetetlen lenne, a bemutatottak alapján lényegében
maguk a vezetők sem lehetnek tisztában azzal, a jogszabályi környezet ugyanis
ehhez nem ad támpontot. Ahogy ezt a kancellár törvényesség biztosítása vonat¬
kozásában előírt hatásköre és a rektori munkáltatói jogkörbe tartozók számára
adott utasítás közötti konfliktusok kapcsán vázoltam, még az olyan viszonylag
egyértelmű hatáskör-elhatárolási helyzetben is, mint a többé-kevésbé egyértelműen
szabályozott munkáltatói jogkörgyakorlás, felvetődnek olyan kérdések, amelyek
a felelősség tisztázatlanságához vezetnek.
A felelősség tisztázásának van egy közelebbi, praktikus oka is. A felsőokta¬
tási intézményekre is érvényes megállapítás szerint a magasabb pozícióban lévő
28. Forsyth, Donelson R. - Zyzniewski, Linda E. - Giammanco, Cheryl A.: i.m. 63.
282 Beräcs Jézsef et al.: im. 35-36.
3 Csurilla Gergely: i.m. 46-48., 55-56.
284 Kováts Gergely: 2016a, i.m. 93.
285 Állami intézményben a kancellár és a rektor munkáltatója egyaránt a miniszter, ami
önmagábanis konfliktusforrás és jelentős nyomást keletkeztet. (Veres Pál — Golovics József:
2016, i.m. 15.) Ráadásul a kancellárnak egyszerre több, ellentétes elvárásnak, intézményi
és fenntartói érdeknek, a rektor által képviselt akadémiai szféra és a miniszter fellépésének
is meg kell felelnie. (Kováts Gergely: 20164, i.m. 39.)