Seite 205 [205]
204 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
IV.2. FELELŐSSÉG A HATÁLYOS NORMATÍV KÖRNYEZETBEN
IV.2.1. A szabályozásról általában
Amint azt láthattuk, a felsőoktatási intézmények vezetésével járó felelősség meg¬
állapítása során számos nehezítő körülménnyel szembesülünk. A nehézség abból
fakad, hogy a felelősséggel összefüggő fogalomkészlet és normatív szabályozás
ellentmondó, esetenként hiányos. Ez már önmagában problémákat okoz, hiszen
a felelősség-fogalom értelmezésének sokfélesége egyedül is alkalmas arra, hogy a
felelősségmegállapítás ne legyen egyértelmű.
Az, hogy a jogalkotó már a felsőoktatási intézmény fogalmát sem definiálja
pontosan, azt eredményezi, hogy a jogtudomány kényszerül — az általa fontosnak
ítélt típusjegyek alapján — a kategorizálására, az intézményrendszerben történő
elhelyezésre. Ez pedig — a tudomány szabadságából adódóan — azt is jelenti, hogy
mindazok, akik erre vállalkoznak, a maguk által hangsúlyosnak vélt ismertetője¬
gyekre alapozva alkotnak fogalmat. Radikális eltérésekkel eleddig érthetően nem
találkoztunk, de elegendő csak arra utalni, hogy a többségi vélemény mellett, amely
ezen intézményeket közjogi jogi személyiségű közintézetként definiálja, megjelenik
az a nézetis, amely köztestületi elemeket is azonosít." A két alapintézmény-típus
közti különbség — ha a felelősség kérdéskörére koncentrálunk — már jelentőséggel
bírhat. Hasonló problémát okoz az állami, nem állami fenntartású intézmények
közötti distinkció elmaradása is."
Az előző fejezetekben láthatóvá vált, hogy ugyan a vezetéstudomány meg¬
kísérelte a vezetés fogalmát meghatározni, a definícióra vállalkozók is gyakran
utalnak arra, hogy részben annak magától értetődő, részben annak rendkívül
komplex mivolta miatt csak sematikus leírás adható. Ezek többsége pedig az üzlet
világára koncentrálva a vállalati menedzsment, míg másik részük a közigazgatásból
kiindulva a hivatalvezetés szempontjaira épít. A felsőoktatási intézmények veze¬
tésének fogalmára ezért csak analóg módon következtethetünk, Ráadásul utóbbi
fogalom az ágazat világszintű, jelentős mértékű átalakulása miatt is folyamatosan
formálódik, így már maguk a kérdésre használt kifejezések sem egységesek, a
lingvisztikai különbözőség pedig gyakran tartalmi differenciäkat is kifejez."
Ugyanígy szembesülünk a felelősség fogalmának rendkívüli sokszínűségével
is: nem csupán magyar sajátosság, hiszen a nemzetközi irodalom is arra a megál¬
lapításra jutott, hogy hiányzik a felelős vezetés közmegegyezéses fogalma, aminek
43 Árva Zsuzsanna: 2013, i.m. 151.
44 G. Karácsony Gergely: 2014a, i.m. 35—36.
145 Halász Gábor: i.m. 8—10., Barakonyi Károly: 2004, i.m. 584—599., Kleimann, Bernd: i.m.
330—332., Kohmann, Oliver: i.m. 11-12.