Seite 204 [204]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 203
Az autonómia szélesítéséhez tehát a felelősség tisztázása, ehhez pedig a ha¬
tályos jogszabályi környezet jelentős átalakítása szükséges. Mindenekelőtt az
Alaptörvényben vissza kell állítani a ,korlátozás-mentes" autonómia szabályozást
— kiemelten a közvetlen rendeleti jogalkotásra felhatalmazó rendelkezés hatályon
kívül helyezését. Ki kell mondani, hogy a felsőoktatási intézmények — fenntartótól
függetlenül — autonómiával rendelkeznek, amely nem csupán az oktatási és tu¬
dományos tevékenységükre, de annak szervezeti kereteire és az ahhoz szükséges
gazdálkodási tevékenységre terjed ki. Ezzel párhuzamosan rögzíteni kell azokat
a követelményeket, amelyek megvalósulása a biztosítja, hogy ezen autonómiával
az intézmények ne élhessenek vissza, illetve hogy az ne rontsa hatékonyságukat.
Ennek keretében ki kell mondani, hogy milyen elveknek kell érvényesülni a veze¬
tési struktúrában: az akadémiai vezető mellett meg kell jelennie a professzionális
menedzsernek, a stratégiai döntések során pedig a piaci-társadalmi környezet
visszajelzésének is (vö. boardizmus). Nem vitásan a fenntartó ellenőrzési és bizo¬
nyos keretek között beleszólási jogosítványait is deklarálni kell, azonban itt ismét
szembesülnünk kell azzal a problémával, amely a fenntartók közötti különbségből
ered. Amíg ugyanis a nem állami intézmények fenntartói jobbára saját vagyonukat
fektetik az intézmény alapításába és működtetésébe, és ebből adódóan jelentősebb
befolyásuk iránti igényük megalapozott, az állam a hazai és uniós adófizetők pénzét
használja fel arra, hogy alkotmányos közfeladatát ellássa. Ezért helyette sokkal
inkább az adófizetők szerepének kellene érvényesülnie. Ez persze nem valósulhat
meg közvetlenül, de megfelelő intézmények útján igen. Ezen feladatok kormány¬
hoz telepítése azonban aggályos lehet, hiszen, itt az ágazatirányító és fenntartói
szerep is összekeveredhet, valamint az ágazatirányítás szükségképpeni politikai
motívumai a fenntartói irányításban is megjelenhetnek. Ez a fenntartói feladatkör
kormánytól egy független, Országgyűlés által az érintettek jelöltjeiből választott
fenntartói testülettel lenne megoldható. Végül pedig fontos garanciális elem a
vezetők felelősségének kimunkálása, nem csupán az egyszemélyi vezetők világos
jogi (kártérítési) felelősségére, hanem a testületek tagjainak hasonló felelősségére
is kiterjedően, amelyről a testületi felelősség körében szólunk bővebben.
Az Alaptörvénynek nem az autonómia korlátozását kellene biztosítania, hanem
épp az autonómia garanciáit kellene tartalmaznia. Természetesen korántsem biz¬
tos, hogy egy ilyen kezdeményezés kedvező fogadtatásra talál, de megkísérlésének
elmaradása egyértelműen kedvez a jelenlegi állapotok konzerválásának.