Page 317 [317]
OCR
316 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ hatták. Ezek közül pl. a kaszélyos borról az eddigi kutatások azt feltételezik, hogy , a nevét valószínűleg onnan kapta, hogy a kékszőlő mustját azonnal a kastély, udvarház pincéibe, italméréseibe szállították, így nem tudott igazi vörössé színeződni" (Marton 2005; e jelző első említése egyébként korai, 1472-ből való, ld. uő 2014, 156). Ennek megfelelően a BorL 19. századi cikkeiben a kaszélyos a világospiros, a siller; a piros szőlőfajból készülő, színüket vesztő borok stb. jelzője. Bár Andrásfalvy Bertalan kutatásai szerint a vörösbor a mohácsi vész előttről nem adatolható, így a 16. század előtt vörös színű bor készítése nem lehetett elterjedt hazánkban, ill. aközépkorban még a kék szőlőkből is inkább fehér/világos bor szűrtek (1957, 56), addig a mai kutatások felvetik annak lehetőségét, hogy — igaz, csak kismértékben, de — már készültek vörösborok a középkorban is. Marton Szabolcs kutatásai szerint Mátyás király idejében terjedt el a vörösbor Magyarországon (2014, 157), de szerinte ehhez a sötét színű italhoz még nem a kadarkakultúrával érkezett vörösbor-technológiával (vagyis a szőlő levének hosszabb idejű törkölyön tartásával), hanem a fehérbor vörösre színezésével juthattak, ez ugyanis megmagyarázná, hogy miért találtak a korabeli régészeti leletekben kökény, bodza- és meggymagokat. Sőt Marton (2005) annak lehetőségét is felveti, hogy a kékszőlő héjától megszíneződött bort is ihattak már a középkorban, méghozzá olyat, amelyet a sötét bogyójú vadszölöböl nyertek. Meg azt is feltételezi, hogy a ma három színben fellelhető , fehér, rózsaszín és sötétpiros" (egy 19. századi meghatározás szerint viszont világos rózsaszín—sötétpiros-liláskék, Id. MLex II. 533) bakator szőlőfajta a középkorban még bizonyosan sötétebb héjú lehetett, így aztán ebből szintén pirosas színű bort készíthettek. (Marton elfelejti azonban, hogy az utóbbi szőlőfajták esetében a színezőanyag szintén a bogyó héjában van, éppen ezért, ha a lét kevés ideig sem hagyták a törkölyön, hanem rögtön leszűrték, a bor nem tudott igazán mélyvörösre színeződni! Hiszen ő maga írta, hogy földesúr , rögtön szüretkor levette a mustból a maga tizedét, ami majd az úri pincében forrt borrá", Id. 2005)347 Ettől függetlenül Marton számos adatot sorakoztat fel annak igazolására, hogy a középkor végén pl. a pozsonyi borvidéken — ahol később a nyugati eredetű, kékfrankos szőlőhöz kötődő, préseléses technikát alkalmazták (Égető 1982, 601) — a vörösbornak a készítése jelentősebb méreteket ölthetett. Számunkra mindebből csupán az a fontos, hogy a Marton által is idézett középkor végi magyar nyelvű forrásokban a vörös szó fejezte ki a sôtét bort. Temesväri Pelbárt borszínekről szóló latin leírásából ugyanakkor arra is következtethetünk, 347 Vö. „a legtöbb vörös borszölöfajta azonnali préselés után majdnem teljesen fehér mustot ereszt" (FORHENCI HORVATH 1994, 320). A champeagne-i pezsgöt, , melyekről pedig tudjuk, hogy majdnem színtelenek", szintén kékszőlőből nyerik (KOSUTÁNY 1900, 220).
