Page 318 [318]
OCR
I. ELső HIPOTÉZIS: A PIROS '"RÖZSASZIN, KEKBE HAJLÓ PIROS JELENTÉSE 317 hogy még a vörösborok sem voltak feltétlenül azonos tónusúak, legalábbis lehetett közöttük sötétségi különbség: , színük szerint is különböznek a borok; mert egyes borok fehér színűek, mások sötétek, vannak aranyszínűek és vörösek, sőt összetett színűek is. Ezek között a sötét bor sűrűbb és nehezebben emészthető [...] a vörös bor a sötétnél kevésbé tápláló [...] a fehér bor...” (V. Kovács 1982, 274. Bellus Ibolya fordítása). Az eredeti latin szövegben a sözéf bor helyén a nigrum (vo. a lat. niger ‘sotét szinü vörös bor), LatSz), a vörös bor helyén a rubeum, a feher helyen pedig az album szö 41134 Vagyis nála — mint az az idézetből is kitűnik — a Ig. századi felosztáshoz hasonlóan (fehér, siller, vörös) háromfokú a színskála, de világosság szerint a "fehér után a vörös" következik, végül pedig a sötétvörös" színű bor zárja a sort. Marton szerint a rozé és siller borok a középkorban sokkal elterjedtebbek lehettek, mint napjainkban; ha ez így volt, az megmagyarázná, hogy miért bukkan elő a régi magyar forrásokban a piros bor (aminek jelentése talán rózsaszínes, silleres bor), ill. hogy a régi magyar nyelvben a miért jelölhette önmagäban a piros szó (főnévként) a vörösbort. (A RSzSz szerint ugyanis a piros egyik régi jelentése piros színű bor; vörös bor" volt, Id. 324.) Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a bor kapcsán a latin ruber "piros, vörös és a niger fekete, sötét" jelző magyar megfelelője a kognitív piros középkori-újkori kategóriajelölője lett, vagyis ebben a kontextusban is a vörös vált általánossá a nyelvünkben, hiszen a , vörösbor" lett a bevett megnevezés, nem pedig a ,pirosbor". A borok színére vonatkozó eddigi vizsgálataim szerint a 19. századtól, amikor a bor valós színéről volt szó, a vörös és a piros szót egyaránt alkalmazták, 35" akár egyazon szövegen belül is, ahogyan ez a következő idézetből is kiderül: 345 Pelbartus de Themeswar: Aureum Rosarium Theologiae ad Sententiarum quattuor libros pariformiter Quadripertitum, Liber secundus (Oringaw, 1504. 535). Ezúton is köszönöm Rajhona Flórának, hogy segített a szóban forgó színnevek latin eredetijének a felkutatásában. 349 Pl. Heltai Gáspár: A részegségnek. . . (1552) című művének egyik helyén a bornak verességéről ír, de nála a bor jelzője mégsem a veres, hiszen kétszer is piros bort említ. Szintén Heltai tollából származó műben olvasható: , szemei pirosbac a bornál" (Id. NySz II. 1243). Vö. Felvinczi 1693-ban írta: , Ha piros bort iszol felettébb, s gyakorta Haspuffadás lesz annak ártalma" (SZALTKY 1983, 331). Vô. még a kôvetkez6 17-18. századi adatokkal: , 650: Piros O bort" (SzT X. 733); „1693: Uy Borok ezek... piros" (uo.); 7727: [...] pfross ürmös bor” (SzI VI. 841); „r722: Gyekei piros bor” (SZT X. 733). „1731: Körödröl hozott conficiält piros bor” (SzT VIL. 127); „r750: Hozattam [...] Kostolób(an) a piros borból" (SzI VII. 282). Ld. ehhez meg az SZT pirosbor szöcikket is: X. 733. 3° Söt ekkoriban a rózsaszín és a fekete is előfordult a borok színjelzőjeként, pl. , 1843: Fekete Muskotäly Rosa-szin muskotäly” (SzI XI. 559).
