Page 267 [267]
OCR
266 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ Azt a nézetet, miszerint a piros színnévvel a kissé kékbe hajló pirosas tónusok családját kapcsolom össze, nem egyedül képviselem. Mint már idéztük, Csapodi a 19. század végén is ezt az — arc kontextusában , kékes vörösségnek" hívott — árnyalatcsoportot tekintette a biros jelentéséhez tartozónak. Arra is utaltunk már, hogy Kenedy szintén az állította, hogy ,a piros szín a vörösnek legtöbbnyire kékkel, vagy ibolyaszínűvel való vegyüléke" (1921, 33). Megemlíthető e helyütt az is, hogy Ferenczy Géza nyelvész (1973) állandósult szókapcsolatnak tartja egyrészről a vörös cinóber", ill. a , vörös míniom", másrészről a , piros kármin" szerkezetet. Ha elfogadjuk a megállapítását, akkor ez szintén azt igazolja, hogy egykor a piros vizuálisan a kékbe hajló pirosakat (pl. a kosenilhoz kötődő kármint) fejezte ki, ellenben a särgäspirosak (pl. a cinöber?”? &s a minium) inkäbb a vörös szemantikäjäba tartoztak. Saját hipotezisem ezzel teljesen összhangban áll, mivel azt feltételezem, hogy eredetileg nem tartozhattak a piros jelentéséhez azok a sárgába és barnába hajló árnyalatok, amelyek — színmintás vizsgálataim szerint — ma is a piros periférikus jelentéseit képezik (ill. amelyek a mai vörös jelentésének képezik a lényegi részét egyes élőnyelvi dialektusokban). Sőt — sokak számára talán meglepő módon - korábban még a ma tipikus piros színűnek tartott tónusokra (pl. a pipacs pirosára) sem feltétlenül mondták azt, hogy piros. Tehát míg Csűry Bálint (1922) amellett érvelt, hogy a rózsaszín szó egykor pirosas színeket is jelölt, addig én ennek pont az ellenkezőjét tartom valószínűnek. Hipotézisem szerint ugyanis a piros szinnévnek volt korábban — a bíbor vagy lilaspiros’ mellett —‘rézsaszin’ értelme, nem pedig a r6zsaszinnek ‘piros’ jelentése.**° Véleményem szerint amikor Csapodi a 19. század legvégén azt javasolta, hogy , a vörös szín kékes színezeteire, a bíbor-rózsaszín csoport megjelölésére foglaljuk le 79 A cinóbert egyébként már a 19. században is kis részben sárgával kevert pirosnak vélték a művészethez értő szakemberek (Id. TAFFERNER 1884, 87; FUCHS 1903, 8; vö. KENEDY 1921, 33). 80 Az Erdélyi Szótörténeti Tár szerzői a piros szó hetedik jelentéseként szintén a rózsaszínt" adják meg, ehhez azonban csupán egyetlenegy adatot csatolnak: , 7765: Piros kotza" (SZT VII. 17). Ugyanakkor ez a forrás önmagában semmit sem bizonyít, hiszen nem csupán fehér (voltaképpen rózsaszínű), hanem vöröses szőrű disznót is takarhat ez a 18. századi feljegyzés. (Bél Mátyás — fehér és fekete mellett — barna és vörös sertést említ a 18. század elejéről. Ld. VELLMANN 1984, 81. Ugyanennek a századnak a vége felé a bakonyi disznók színei közt is csak a veres tűnik fel. Ld. TÁLASI 1939, 14. A korábbi századokban a Kárpát-medence északkeleti részében is a , Veres sertés" tekinthető általánosnak. Ld. BALASSA 1973, 54. Utóbbi adatokban szereplő veres színű disznó valószínűleg az ún. , szalontai" sertésfajjal azonos, Id. D. Balogh J.: A’ magyarorszdgi szikes... i.m. 90-91; ZILAHI 2011, 297; SCHRAM 19622, 10.) Másrészről viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a piros nagyon ritkán jelölt szőrszínt, akkor talán mégis helyes, hogy a SzI szerzői a piros kotza szerkezetet rózsaszínű koca-ként fordítják. Még inkább annak tűnik, ha idevesszük, hogy a MNYA a fehér disznó nyelvjárási megfelelőit jelölő térképén egy erdélyi — név szerint a mai Máramaros megyében található Domokos — községben nem csupán az áng/ius, hanem - ritkán, de — a pirozsbérii névvel is illették ezt a sertésfajt (Id. a II. kötet 352. térképét).
