Page 267 [267]
266 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
Azt a nézetet, miszerint a piros színnévvel a kissé kékbe hajló pirosas tónusok
családját kapcsolom össze, nem egyedül képviselem. Mint már idéztük, Csapodi
a 19. század végén is ezt az — arc kontextusában , kékes vörösségnek" hívott — ár¬
nyalatcsoportot tekintette a biros jelentéséhez tartozónak. Arra is utaltunk már,
hogy Kenedy szintén az állította, hogy ,a piros szín a vörösnek legtöbbnyire kék¬
kel, vagy ibolyaszínűvel való vegyüléke" (1921, 33). Megemlíthető e helyütt az is,
hogy Ferenczy Géza nyelvész (1973) állandósult szókapcsolatnak tartja egyrészről
a vörös cinóber", ill. a , vörös míniom", másrészről a , piros kármin" szerkezetet.
Ha elfogadjuk a megállapítását, akkor ez szintén azt igazolja, hogy egykor a piros
vizuálisan a kékbe hajló pirosakat (pl. a kosenilhoz kötődő kármint) fejezte ki,
ellenben a särgäspirosak (pl. a cinöber?”? &s a minium) inkäbb a vörös szeman¬
tikäjäba tartoztak. Saját hipotezisem ezzel teljesen összhangban áll, mivel azt
feltételezem, hogy eredetileg nem tartozhattak a piros jelentéséhez azok a sárgába
és barnába hajló árnyalatok, amelyek — színmintás vizsgálataim szerint — ma is a
piros periférikus jelentéseit képezik (ill. amelyek a mai vörös jelentésének képezik a
lényegi részét egyes élőnyelvi dialektusokban). Sőt — sokak számára talán meglepő
módon - korábban még a ma tipikus piros színűnek tartott tónusokra (pl. a pipacs
pirosára) sem feltétlenül mondták azt, hogy piros.
Tehát míg Csűry Bálint (1922) amellett érvelt, hogy a rózsaszín szó egykor
pirosas színeket is jelölt, addig én ennek pont az ellenkezőjét tartom valószínű¬
nek. Hipotézisem szerint ugyanis a piros szinnévnek volt korábban — a bíbor vagy
lilaspiros’ mellett —‘rézsaszin’ értelme, nem pedig a r6zsaszinnek ‘piros’ jelentése.**°
Véleményem szerint amikor Csapodi a 19. század legvégén azt javasolta, hogy , a
vörös szín kékes színezeteire, a bíbor-rózsaszín csoport megjelölésére foglaljuk le
79 A cinóbert egyébként már a 19. században is kis részben sárgával kevert pirosnak vélték a művé¬
szethez értő szakemberek (Id. TAFFERNER 1884, 87; FUCHS 1903, 8; vö. KENEDY 1921, 33).
80 Az Erdélyi Szótörténeti Tár szerzői a piros szó hetedik jelentéseként szintén a rózsaszínt" adják
meg, ehhez azonban csupán egyetlenegy adatot csatolnak: , 7765: Piros kotza" (SZT VII. 17).
Ugyanakkor ez a forrás önmagában semmit sem bizonyít, hiszen nem csupán fehér (voltaképpen
rózsaszínű), hanem vöröses szőrű disznót is takarhat ez a 18. századi feljegyzés. (Bél Mátyás —
fehér és fekete mellett — barna és vörös sertést említ a 18. század elejéről. Ld. VELLMANN
1984, 81. Ugyanennek a századnak a vége felé a bakonyi disznók színei közt is csak a veres tűnik
fel. Ld. TÁLASI 1939, 14. A korábbi századokban a Kárpát-medence északkeleti részében is a
, Veres sertés" tekinthető általánosnak. Ld. BALASSA 1973, 54. Utóbbi adatokban szereplő veres
színű disznó valószínűleg az ún. , szalontai" sertésfajjal azonos, Id. D. Balogh J.: A’ magyaror¬
szdgi szikes... i.m. 90-91; ZILAHI 2011, 297; SCHRAM 19622, 10.) Másrészről viszont, ha
figyelembe vesszük, hogy a piros nagyon ritkán jelölt szőrszínt, akkor talán mégis helyes, hogy a
SzI szerzői a piros kotza szerkezetet rózsaszínű koca-ként fordítják. Még inkább annak tűnik,
ha idevesszük, hogy a MNYA a fehér disznó nyelvjárási megfelelőit jelölő térképén egy erdélyi —
név szerint a mai Máramaros megyében található Domokos — községben nem csupán az áng/ius,
hanem - ritkán, de — a pirozsbérii névvel is illették ezt a sertésfajt (Id. a II. kötet 352. térképét).