Page 534 [534]
OCR
gíthetetlen bosszúban is. Csakhogy az ő haragjukat visszafogta az, hogy tekintettel kell lenniük a Luceriában túszként őrzött 600 lovagra, (15) nehogy az ellenség irgalmat nem remélő, vak kétségbeesésében kivégezze őket, és mielőtt maga is elpusztul, legalább ezeket elpusztítsa. — (16) A katonák helyesléssel fogadták e szavakat; örültek, hogy a consulok gátat vetettek dühüknek, és kijelentették: inkább hajlandóak eltűrni bármit, semhogy kockára tegyék ennyi előkelő római ifjú életét. 15. (1) A gyűlés feloszlatása után haditanácson vitatták meg, hogy egész haderejükkel Luceriát tartsák-e nyomás alatt, vagy az egyik vezér és sereg kísérletet tegyen Apulia eddig bizonytalanul állást foglaló lakosságának megnyerésére. (2) Publilius consu/ indult el, hogy bejárja Apuliát, és egyetlen hadjárattal számos népet leigázott, másokat pedig szerződéssel szövetségesévé tett. (3) A Luceria ostromára visszamaradt Papirius reményei is rövid időn belül beteljesedtek. Megszállva minden utat, amelyen utánpótlás érkezhetett Samniumbáól, kiéheztetéssel törte meg a város samnis helyőrségét, akik követek útján felajánlották a consulnak: kiadják a lovagokat, akikért a harc folyik, ő pedig hagyjon fel az ostrommal. (4) Papirius azt válaszolta: Kérdezték volna meg Pontiust, Herennius fiát, akinek javaslatára a rómaiakat iga alatt küldték át, hogy szerinte milyen bánásmódot érdemelnek a legyőzöttek. (5) De ha már azt választották, hogy méltányos büntetésüket az ellenség szabja meg, és ne ők maguk, ezt vigyék hírül Luceriába: a fegyvert, málhát, igavonó jószágot és mindenkit, aki nem harcos, hagyjanak hátra a falak között, (6) a katonákat pedig egy szál ruhában szégyeniga alatt fogja átküldeni, pusztán a rómaiak megaláztatásának megtorlásaként. Minden feltételét elfogadták. (7) 7000 katona vonult át az iga alatt. Luceriában roppant hadizsákmány került a rómaiak kezére, visszaszerezték a Caudiumnál elvesztett összes fegyvert és hadijelvényt, és — ami mindennél nagyobb örömet okozott - kiszabadultak a békekötéskor túszként átadott lovagok, akiket a samnisok Luceriäban öriztettek. (8) Talán soha nem is aratott még a római nép ennél dicsőségesebb győzelmet, a hadi helyzetet egy csapásra megváltoztatva — főleg ha igaz, amit egyes évkönyvekben olvasok, hogy a römai consulokon esett gyaläzatert viszonzäsul a samnis hadvezérnek, Pontiusnak, Herennius fiának is át kellett vonulnia az iga alatt a többiekkel együtt. (9) Egyébként azon nem is csodálkozom annyira, hogy nem tudjuk biztosan, megadta-e magát az ellenség vezére, és átküldték-e az iga alatt. Annál meglepőbb számomra a véleménykülönbség abban, hogy a sereget Caudiumnäl, majd Luceriänäl Lucius Cornelius dictator vezette-e Lucius Papirius Cursorral mint lovassági föparancsnokkal, €s ő bizonyult-e a rómaiakat ért 533
