Page 534 [534]
gíthetetlen bosszúban is. Csakhogy az ő haragjukat visszafogta az, hogy tekin¬
tettel kell lenniük a Luceriában túszként őrzött 600 lovagra, (15) nehogy az
ellenség irgalmat nem remélő, vak kétségbeesésében kivégezze őket, és mielőtt
maga is elpusztul, legalább ezeket elpusztítsa. — (16) A katonák helyesléssel
fogadták e szavakat; örültek, hogy a consulok gátat vetettek dühüknek, és kije¬
lentették: inkább hajlandóak eltűrni bármit, semhogy kockára tegyék ennyi
előkelő római ifjú életét.
15.
(1) A gyűlés feloszlatása után haditanácson vitatták meg, hogy egész hadere¬
jükkel Luceriát tartsák-e nyomás alatt, vagy az egyik vezér és sereg kísérletet
tegyen Apulia eddig bizonytalanul állást foglaló lakosságának megnyerésére. (2)
Publilius consu/ indult el, hogy bejárja Apuliát, és egyetlen hadjárattal számos
népet leigázott, másokat pedig szerződéssel szövetségesévé tett.
(3) A Luceria ostromára visszamaradt Papirius reményei is rövid időn belül
beteljesedtek. Megszállva minden utat, amelyen utánpótlás érkezhetett Samni¬
umbáól, kiéheztetéssel törte meg a város samnis helyőrségét, akik követek útján
felajánlották a consulnak: kiadják a lovagokat, akikért a harc folyik, ő pedig
hagyjon fel az ostrommal. (4) Papirius azt válaszolta: Kérdezték volna meg
Pontiust, Herennius fiát, akinek javaslatára a rómaiakat iga alatt küldték át, hogy
szerinte milyen bánásmódot érdemelnek a legyőzöttek. (5) De ha már azt vá¬
lasztották, hogy méltányos büntetésüket az ellenség szabja meg, és ne ők maguk,
ezt vigyék hírül Luceriába: a fegyvert, málhát, igavonó jószágot és mindenkit,
aki nem harcos, hagyjanak hátra a falak között, (6) a katonákat pedig egy szál
ruhában szégyeniga alatt fogja átküldeni, pusztán a rómaiak megaláztatásának
megtorlásaként. Minden feltételét elfogadták. (7) 7000 katona vonult át az iga
alatt. Luceriában roppant hadizsákmány került a rómaiak kezére, visszaszerezték
a Caudiumnál elvesztett összes fegyvert és hadijelvényt, és — ami mindennél
nagyobb örömet okozott - kiszabadultak a békekötéskor túszként átadott lova¬
gok, akiket a samnisok Luceriäban öriztettek.
(8) Talán soha nem is aratott még a római nép ennél dicsőségesebb győzelmet,
a hadi helyzetet egy csapásra megváltoztatva — főleg ha igaz, amit egyes évköny¬
vekben olvasok, hogy a römai consulokon esett gyaläzatert viszonzäsul a samnis
hadvezérnek, Pontiusnak, Herennius fiának is át kellett vonulnia az iga alatt
a többiekkel együtt. (9) Egyébként azon nem is csodálkozom annyira, hogy nem
tudjuk biztosan, megadta-e magát az ellenség vezére, és átküldték-e az iga alatt.
Annál meglepőbb számomra a véleménykülönbség abban, hogy a sereget Cau¬
diumnäl, majd Luceriänäl Lucius Cornelius dictator vezette-e Lucius Papirius
Cursorral mint lovassági föparancsnokkal, €s ő bizonyult-e a rómaiakat ért
533