Page 533 [533]
OCR
val. Hívatta is, de egész idő alatt a csata előkészületeiről tárgyalt vele, és a megbeszélés után, amelynek eredménye nem volt kétséges, kitűzette a csatát jelző zászlót. (3) Miközben a consulok az ütközet előtt szokásos vallási és katonai intézkedéseket végezték, a tarentumi követek egyre-másra zaklatták őket a válaszért. (4) Papirius így szólt hozzájuk: , Tarentumiak, a szent csirkék őre kedvező előjelekről tudósít, ezenkívül áldozatunk is nagyszerűen sikerült. Láthatjátok, hogy az istenek biztatására indulunk csatába! (5) Ezután előhozatta a hadijelvényeket, és kivezette a táborból a csapatokat. Közben fennhangon ócsárolta ezt a haszontalan népet, amely saját belső viszálykodásaiban és széthúzásaiban sem tud rendet teremteni, mégis hivatva érzi magát, hogy másoknak előírja, hogyan döntsenek háború és béke ügyében. (6) A másik oldalon a samnisok teljesen felhagytak a háborús készülődéssel, vagy mert valóban a békére vágytak, vagy mert hasznosnak látták ezt színlelni, hogy a tarentumiakat megnyerjék maguknak. Amikor hirtelen feltűnt a csatára felsorakozott római sereg, (7) azt hangoztatták, hogy ők a tarentumiak kívánságához tartják magukat, nem vállalnak nyílt csatát, és nem lépnek ki fegyveresen sáncaik mögül. Ha csalódniuk kell, inkább elviselik mindazt, amit a sors rájuk mér, mintsem hogy visszautasítsák a tarentumiak békeközvetítését. (8) A consulok erre azt válaszolták, hogy elfogadják a jósjelet," és azért fohászkodnak: vegye még azt is a fejébe az ellenség, hogy a sáncait sem fogja védeni. (9) Szétosztották egymás között a csapatokat, és az ellenség erődítményei ellen indultak. Minden oldalról egyszerre támadtak; egyesek betemették az árkokat, mások a sáncot bontották le és döntötték az árokba. A megalázottság sebeit őrző lelküket nemcsak a velük született hősiesség tüzelte, hanem a bosszúvágy is. Elözönlötték a tábort, miközben ki-ki azt kiáltozta, (10) hogy ez most nem a kettős szurdok, nem Caudium, nem járhatatlan hegyszakadék, ahol a ravaszság gőgös diadalt ülhetett az óvatlanok fölött, hanem a római hősiesség, amelyet nem tart fel sánc vagy árok. (11) Válogatás nélkül mészároltak szembeszállót és menekülőt, fegyverest és fegyvertelent, szolgát és szabadot, felnőttet és kiskorút, embert és állatot. (12) Egyetlen élőlény sem maradt volna életben, ha a consulok nem fúvatnak visszavonulót, és a vérszomjas katonákat parancsszóval és fenyegetéssel ki nem űzik az ellenség táborából. (13) Ezután mindjárt beszédet is intéztek az édes bosszú kitöltésében megzavart, elégedetlenkedő katonákhoz, hadd tudja meg a sereg, hagy a consulok nem maradtak el és nem is fognak elmaradni katonáiktól az ellenség gyűlöletében, (14) és ahogy vezéreik voltak a háborúban, vezéreik lettek volna a kielé! A samnisok kijelentése, hogy , elviselik mindazt, amit a sors rájuk mér", előjelértékűnek számított, hiszen az ókori hit szerint a kimondott szó beteljesedik. 532
