Page 379 [379]
OCR
rendíthetetlenül várjátok be az ellenség támadását. (9) Majd aztán, ha hiába szórták rátok dárdáikat, és rendezetlenül rontanak álló soraitokra, akkor villanjanak fel a kardok, akkor jusson mindenkinek eszébe, hogy maguk az istenek állnak a rómaiak mellett, az istenek küldtek minket kedvező madárjóslattal a csatába. (10) le, Titus Ouinctius, tartsd készenlétben a lovasságot addig a pillanatig, amikor megkezdődik a harc; és mihelyt látod, hogy az arcvonalak közelharcban akaszkodnak össze, és így az ellenség figyelmét más félelmetes dolog köti le, intézz rettenetes lovasrohamot ellenük, és nekik rontva ziláld szét a küzdők sorait." (11) Lovas és gyalogos úgy harcolt, ahogy a dictator megparancsolta; a vezér nem hagyta cserben légióit, sem a szerencse a vezért. 13. (1) Az ellenséges tömeg, amely egyedül nagy számában reménykedett, csak szemmel mérte fel a csatasorokat, ezért meggondolatlanul kezdte meg a harcot, és meggondolatlanul is hagyta abba. (2) Harciassága csak a csatakiáltásig, a dárdák elhajításáig és az első rohamig tartott, de sem a kardokkal vívott közelharcot, sem az ellenség elszántan villogó szemeit nem bírta elviselni. (3) Meginogtak az első sorok, fejvesztettség lett úrrá a tartalékosokon is, és a rémületkeltésben a római lovasság is megtette a magáét. Az ellenség egységei több ponton felbomlottak, egész vonala megingott, hullámzó mozgásba jött. Majd amint az elsők elestek, ki-ki látta, hogy az öldöklés előbb-utóbb őt is utoléri, és megfutamodott. (4) A római sereg a sarkukban volt. Amíg az ellenség fegyveresen, zárt alakzatban menekült, az üldözés feladata a gyalogosokra hárult. Amikor azonban már látták, hogy menekülés közben elhányják fegyvereiket, és seregük szétszóródik a földeken, akkor adott jelre megindultak a lovaszurmák, nehogy míg egy-egy katona megölésével vesztegetik az időt, a nagy tömegnek lehetőséget adjanak a megmenekülésre. (5) Ugy gondolták, elég, ha dárdákkal és rémületkeltéssel akadályozzák futásukat, és eléjük lovagolva feltartóztatják őket, amíg odaér a gyalogság, és megfelelő öldökléssel végleg megsemmisítheti az ellenséget. (6) A menekülésnek és az üldözésnek csak az éjszaka vetett véget. Még aznap elfoglalták és kirabolták a volscusok táborát is. A szabadon született hadifoglyok kivételével az egész zsákmányt a katonák kapták meg. (7) A foglyok nagyrészt latinok és hernicusok voltak, ráadásul nem holmi zsoldért katonáskodó közrendűek, hanem akadtak köztük előkelő fiatalemberek is, nyilvánvaló bizonyítékául annak, hogy az ellenséges volscusokat állami szinten támogatták. (8) Felismertek néhány circeiibeli polgárt is és néhány telepest Velitraeból: Rómába küldték őket, és ott az atyák vezetőinek kérdéseire — akarcsak a dictator előtt — kertelés nélkül beismerték népük elpártolását. 378
