Page 378 [378]
OCR
hatalmú vezetőre; (10) de inkább Manlius felforgató tervei késztették a senazust arra, hogy diczazort jelöljön ki Aulus Cornelius Cossus személyében, aki Titus Quinctius Capitolinust nevezte ki lovassági főparancsnokká. 12. (1) A dictator, noha jól látta, hogy nagyobb küzdelem várható otthon, mint idegenben, mégis — talán mert a háború gyors intézkedéseket követelt, vagy mert azt remélte, hogy a győzelem és a diadalmenet az ő dicfatori hatalmát is megszilárdítja — sorozást tartott, majd a pometiai vidékre nyomult, ahová a hírek szerint a volscus sereg betört. (2) Olvasóimban, amellett hogy már bizonyára torkig vannak a könyvek egész sorában elbeszélt szakadatlan volscus háborúkkal, felmerülhet a kérdés — amit én is furcsállottam, amikor a leírt eseményekhez korban közelebb élt történetírókat átnéztem —, hogy honnan tudtak a számtalanszor legyőzött volscusok és aeguusok mindig új katonákat előteremteni. (3) Minthogy a régiek átsiklanak a kérdés fölött, mi mást mondhatnék erről, mint saját véleményemet, amely éppolyan, mint bárki más találgatása? (4) Valószínű, hogy a háborúk szüneteiben, akárcsak ma Rómában a sorozásokon, az ifjaknak mindig újabb nemzedéke serdült fel, és ezeket használták fel a háború újrakezdésére; vagy pedig nem mindig ugyanazokból a népekből sorozták a sereget, bár a háborút mindig ugyanaz a néptörzs viselte; (5) vagy talán rendkívül nagy számban éltek szabadon születettek azon a területen, amelyet most, miután alig maradt ott egy maréknyi hadra fogható ember, a római rabszolgák mentenek meg a teljes elnéptelenedestöl.! (6) Mindenesetre abban minden történetíró egyetért, hogy a volscusok serege — bármily súlyos csapást mértek is rájuk nemrégiben a rómaiak Camillus vezérlete alatt — rendkívül nagy volt. Ehhez még latinok és hernicusok is csatlakoztak, továbbá néhányan Circeiiből, sőt velitraebeli római telepesek is. (7) A dictator még aznap tábort veretett, másnap pedig jéslatkérés utän kivonult és áldozati állatot vágva könyörgött az istenek békéjéért. Ezután derűsen lépett katonái elé, akik parancsa szerint a csatát jelző zászló kitűzésekor, hajnalban fegyverkezni kezdtek, és így beszélt hozzájuk: (8) , Katonák, ha az istenek és jósaik jól látják a jövőt, miénk a győzelem! Tehát amint olyanokhoz illik, akik biztosak győzelmükben, és nem egyenlő ellenséggel kelnek viadalra, tegyük le a dárdát a lábunk elé, és a kard legyen jobb kezünk egyetlen fegyvere. Azt kívánom, hogy ne is törjetek előre a csatasorból, hanem jól megvetve lábatokat, ! A Rómától délre fekvő volscus vidék polgári lakossága Livius korára erősen megritkult részben a polgárháborúk, részben a rabszolgákkal dolgoztató és az önálló parasztságot kiszorító, megnövekedett patrícius nagybirtokok miatt. 377
